a szél süvít
a test remeg
egy kutya nyüszít
feketék az emberek
a láng lobog
friss halom virág
fehér-arany szalagok
gépiesen mormolt imák
a könny pereg
ólmosak a léptek
néma gyászoló sereg
szívekből darabokat tépnek
a föld zuhog
megnő a sírhalom
ősi fejfa tövében murok
utolsó fellépő a halál-színpadon
1 hozzászólás
Kedves Amarilla, fantasztikus az ellentét, a fehér-arany csokrok, szalagok , a pompás temetés és a durva marharépa ellentéte, mely a fejfa tövében szép csendben kicsírázik. Mint ahogy a szép dolgok mellett az élet keserű valósága…
Remek vers!