úgy kívánta hogy azon a napon
ne öltözzenek feketébe
de koszorú se nyomja a sírját
búcsúzzanak vidáman tőle
film pergett a ravatalozóban
egy pucér csecsemő nevetett
majd rövidnadrágban előkerült
a napot fürkésző kisgyerek
legény szaladt peckesen a hegyre
de már meglett férfi várta ott
hegylábnál ült az öregember
ölében a kisded kacagott
a magasból néző talán csak
libbenő színes sálnak vélte
ahogy a színtarka társaság
kisírt szemmel a sírig kísérte
16 hozzászólás
Csodás ez a vers. Film pereg a ravatalozóban… persze, akkor is jönnek a könnyek, talán mégsem olyan nyomasztó. Nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
Nem volt nyomasztó, inkább torokszorító, mintha teljes valójában ott lett volna, "vidám" temetést akart, de mégsem maradt szem szárazon.
Köszönöm Ida és örülök, ha tetszett:
Évi
Jó a versed, Évi.
A címről a szaploncai Vidám Temető jutott az eszembe. Mint kisiskolást vittek ide kirándulni. Ami megmaradt az emlékezetemben az a sok, eleven, élénk színes faragott fejfa, s hogy ezek az emberek milyen jó humorérzékkel voltak megáldva életükben, hát akkor holtukban –
Most már tudom, hogy a faragók nem központoztak, s a helyesírással sem bíbelődtek túl sokat.
Szeretettel
Emese
Szia Emese!
Egy barát volt, aki humorral, vidáman élte az életét (hirtelen tudta meg, hogy pár hónapja van csak hátra). Ezt a verset szándékosan nem központoztam, mert valójában a 2.vsz első sora után kettőspont kerülne, az ő élete zajlott a kivetítőn, de így talán értelmezhető úgy is, mintha a temetés lett volna életszerű, ahogyan ő akarta. De nem az volt, mert míg a filmen gitározott, nevetett, az unokáját dobta fel a magasba, a vászon alatt ott feküdt a koporsóban. Nem lehetett visszatartani a könnyeket, de talán neki, aki fentről nézte már, mennyivel szebb látvány lehetett a koporsóját kísérő színes sor, mintha talpig feketében gyászoltuk volna.
Nem szoktam verset magyarázni, de ez kikívánkozott, és örülök, hogy írtál a szaploncai Vidám temetőről, ott abban a kultúrában, még azt is elhiszem, hogy vidáman zajlik.
És örülök, hogy jónak tartod a verset:)
Üdv: Évi
Érdekes. Valóban nagyon nyomasztó a csupa fekete gyászmenet…
Delory
Köszönöm Delary:)
Szia!
Amikor elolvastam a versedet, elgondolkodtam. Majd lejjebb a hsz-nék ráleltem a magyarázatra, amit írtál. Ez számomra fontos volt, ugyanis annyira megzakkantam, hogy kellett a felodás.
Miért is? A vers számomra mást adott, mint ami itt alul íródott. A szertartás, a gyász, az minden esetben fájdalom. A szeretett ember elvesztése. A kettősség nagyon erős. Bocs a kifejezésért komédia. Lehet, hogy maradi vagyok, vagy mittudomén milyen?
A talpig feketét ugyan elvetem, egy gyászmenetben is, viszont a közeli hozzátartozók tiszteletének adózása, valahogy akkor, abban az időpontban minimum./hozzáteszem, számomra/
A halotti toron, levezetésképpen egy film, ha pereg, még oldani is képes lehet esetenként.
No belemásztam rendesen.:-)
A központozásról, a véleményem, engem kifejezetten zavar , ha nincsen, még akkor is, ha szabad.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Nekem is furcsa és szokatlan volt ez a temetés, azért kellett megírnom. És csöppet sem baj, ha nem egyezik a központozásról a véleményünk, sok félék vagyunk, sok színűek, és így van ez jól:)
Üdv: Évi
Akkor helyén van a gondolkodásom e téren. Mármint a temetéssel kapcsolatosan:-)
Kedvelem én, ami nem a szokványos, sőt kifejezetten érdekelnek azok az emberek, akik kilógnak, a sorból, csak mégis az ilyen esetek már túlságosan kilógnak. Túl extrém:-)
Az pedig nagyon jó, hogy sok félék vagyunk mi emberek, vélemények terén is. Képzeld mi lenne, ha egy srófra járna az agyunk, az ízlésünk. Ajajjj! Szép napot, kívánok neked:-)
Marietta
🙂 úgy,úgy
Kedves Éva!
Érdekes témát álasztottál versednek. Vagy nem is Te választottad, így rendelték el…
Ngyon jól sikerült vers lenne, ha… Folytassam? Sosem tudom megérteni – hiába divat – ha nincsenek szabályos mondatokba foglalva a gondolatok, lerontja az egészet. Szerintem az találhatta ki, aki nem tudja, hová kell rakni az írásjeleket, stb.
Nem akartalak megbántani, nem a Te hibád, hanem azé, ki kitalálta.
Szeretettel: Kata
Nem bántottál meg drága Kata:) de, aki Évit ismeri, az tudja, hogy elég makacs és önfejű:))
Szép estét neked!
Évi
Szia Évi! 🙂
Nagyon tetszik a versed. Az egyik oka nem más, mint hogy én központozhatom. Meg is tettem. Úgy éltem át, hogy nekem is vannak "élményeim" ezzel kapcsolatban. Nem más, mint hogy valaki a saját temetésén nyúzza a fehér torzítós gitárját, a felesége pedig vele énekel.
A színekkel nem mertem játszadozni, mert hát a község…
Ha tehettem volna, akkor abban a ruhában búcsúztatom, amit annyira szeretett rajtam: piros alapon fehér pöttyök és széles fehér öv.
Megértem a versed, pityeregtem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalinom!
Egyrészről örülök, hogy tetszett a versem, másrészről elszomorít, hogy sebeket tép fel… de talán az ilyen versek olvasása közben, érezheted azt is, hogy nem vagy egyedül a bánatoddal… az élet megy tovább, és a kedves él, benned…
Ölellek szeretettel: Évi
Érdekes lehetett…a vers tetszik.
Üdv:Pityu
hát.. tudod, én elég erős vagyok és nem szoktam bőgni temetésen (még az apámén se, csak utólag, előtte), de ezen, színes ruhában, és… annyira élő volt a filmen, ő ránk nevetett, mi meg bőgtünk.
köszi:)