temető
néma sikolyok
sikoltó gyertyák
koszorúk súlyát
cipelő
sírokon
sírás
fejfákat
markoló ráncos
vén kezek lassan
hegedő sebek
elgennyedt
sebhely a
lelken
csokorba
rendezett részvét
illő részvétel
lesütött fejek
kutató
szemtelen
szemek
riadtan
ránduló redők
az arcodon és
szánalom és félsz
most még itt
állsz és élsz
de félsz
12 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Mivel jártál már nálam, hagytál is ott gondolatokat, abból egyértelmű számomra, hogy el tudod képzelni, mit éreztem, amikor találkoztam a verseddel.
Épp feltettem az enyémet némi bíbelődés után, aztán az admin felületen a tiéddel találkoztam. Majdnem azonnal írtam ide, annyira eltalált.
Most egy kicsit higgadtabban, átgondolva azt mondom, hogy igen, ilyen a temető: a valóban őszinte részvét, vagy a kutakodó tekintetek, amelyek a hullajtott könnyeket számlálják, Ez is, az is.
Az érzés, amit a zárásban megfogalmaztál, valóban ott van, bár szerintem később tudatosul.
Ennek ellenére azt mondom, hogy van szépsége is. Nekem pl. a Fiumei úti temető nagy kedvencem. Gyakran jártam oda kikapcsolódni, mert csönd vett körül és híres emberek szelleme.
Igazából így kellene nézni, de már én se vagyok képes rá.
Ilyenek fordultak meg itt a fejemben.
Az "Orr-monológ" üdítőbben hatott rám. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem kellett volna feltennem épp most ezt a verset. Ne haragudj, hogy így alakult.
Egyébként én a debreceni temetőbe jártam ki úgy nagymamámmal anyám sírjához, mintha valami szép parkba mennék. A Nagyerdő van előttem, azon mentünk végig. Ősszel különösen szép.
Szeretettel: Kati
/Az Orr-monológ valóban vidámabb téma/
Kedves Kati!
Téma ide, képek oda, nekem akkor is nagyon tetszik a vers, az ábrázolás, a gondolkodtatás. Talán egy ilyen írás kapcsán furán hangzik a "tetszik" kifejezés, mert természetellenes felhangja van, de az emberi élmény irodalmi alkotássá alakulása itt olyan sikeres, hogy olvasva ismét elementáris emberi élménnyé válik. Szóval nekem nagyon tetszik.
Üdv: Laca
Köszönöm Laca az elismerő szavakat. Tényleg jó lenne, ha lenne még egy szavunk a művészi szép kifejezésére. A szép szót többnyire pozitív jelentéstartalmú dolgokra használjuk. De egy csúnya öregemberről készült festmény is lehet csodálatos.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Megrendítő, valós képek a temetőről.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Sajnos, gyakran vettem részt temetésen. Ahogy öregszem, ez egyre szaporodik.
Üdv: Kati
Erdekes volt olvasni, nekem a temetö valamelyest a megnyugvas helye…nem jut eszembe rola a "nema sikolyok, sikolto gyertyak…". Hanem a beke, nyugalom, ahol valaki mar igaz almat alussza.
Maga a versed nagyon latvanyos, ezekkel a "remisztö" kepekkel, marcsak egy fekete varju hianyzott belöle 🙂 Viccet felreteve tetszett az irasod, romantikusnak tartom a sok jelzös keppel, amit megjelenitettel.
H.
Kedves Hayal! Örülök, hogy elolvastad a verset. Annak, aki meghalt, valóban megnyugvás, de a hozzátartozók nem biztos, hogy ezt érzik.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Valóban a temető egyszerre helye a megnyugvásnak, a fájdalomnak és a félelemnek is. Versed hangulata, a képek inkább utóbbi kettőről szólnak, amit értek, mert míg ezeket én is érzem, mikor ilyen helyen több időt eltöltök, addig a megnyugvás, mint szimbólum, inkább csak az élők által, a maguk lelki békéjének helyreállítása érdekében hangsúlyozott érzelem, számunkra gyógyír.
Nagyon jó vers.
Üdv: István
Kedves István! Köszönöm, hogy elolvastad. Gyerekkoromban mindig azon tűnődtem, a síró hozzátartozók kit sajnálnak? A halottat, de az már nem érzi, vagy saját magukat, hogy nincs akit szeressenek? Aztán persze rájöttem, hogy az emberi lélek bonyolultabb.
Üdv: Kati
Félelmetes! Mint egy film peregnek a képek. Igen, igazad van félek. Ki nem?! Vagy nem mondja ki. Döbbenetes vers. ❤
Köszönöm Edit, hogy elolvastad. Félünk, mert elkerülhetetlen.
Üdv: Kati