Létezik egy hely, nyugalom atyja.
Hely mely házait a holt uralja.
Utcán mélyen már a béke nyoma,
Nincs lény aki megzavarja.
Szent minden egyes lakója,
Mégis csak halandók pora.
Őket a törvény már nem nyomja,
Már nincs mi állna útjukba.
Sírnak értük, de minek?
Valós utópia melybe kerülnek,
Mennél te is, de a kapunál
Nincs más, csak a halál vár.
Sötét lelked mélyén megcsillant a fény,
Fény mely reményt jelent neked.
Látod élve, mit más csak az alagút végén,
S reméled, te is boldog leszel az éj végén.