Előttem, sárgán a gyertya lángja lobban,
őrizve mély álmát a kedves halottnak.
Felvetődik fénye a fehér keresztre,
simítja szelíden, újra megremegve…
Gondolatom lassan visszatér a múltba.
Emlékeknek sora olyan nagyon kusza…
Égő gyertya mellé leteszem virágom,
könnycseppek siratják megcsonkult világom.
6 hozzászólás
Nagyon szép megemlékezést írtál erre a szomorú ünnepre, gratulálok. Rövidsége teljesen olyan hatást kelt, mint mikor elcsuklik az ember hangja egy szerettéről való mesélés közben… nagyon szép!
Szeretettel:Mónikab
Kedves Mónika!
Ezen a szomorú ünnepen előjönnek az emlékek,
ha akarjuk, ha nem…Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Szép Judit!
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Selanne!
Nagyon örülök, hogy tetszett!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Versed nagyon szép emlékezés. Igen ilyenkor többet gondolunk azokra akik már nem lehetnek velünk.
Barátsággal panka!
Kedves Panka, köszönöm!
Nagyon örülök, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit