Temetőben

A halottak fájdalom, egyszer a nevüket vesztik,
hiszen a még élők is eljutnak sírkeresztig.
De a létünk soha nem szűnik meg a halálunkkal.
A világ halad, nem áll meg az eltávozásunkkal,
hisz mindannyian a jövőt építjük önmagunkkal.
Génjeinkben nem tartjuk örökké magunkban,
mit őseinktől kaptunk e csodálatos nyomokban,
hanem visszük tovább hozzájuk belőlünk is adva
a tovább folyó sok-sok évszázadra.
Csak a testünk marad a Földben porladva,
az élet más fontos folyamatába kapcsolódva.
Egy ember addig él, míg rá jó szívvel emlékeznek.
Csak az idő vethet véget az emlékezésnek.