ezer ágra
ragyogott nap
misék kórusok orgonák búgtak bennem
és
átjárt egy szelíd áhítat
húsvét másnapja
volt
de te
nem támadtál fel
Kiki
lányunk
volt velem s egy csokor nárcisz
világított sárgán
a kezemen
vékonyka szél volt
szembefújt
de könnyeim érted gyűltek
szememen
fejfádon lobogtak a koszorú-szalagok
s hihetetlen volt az egész
te nem vagy itt
s hogy-hogy
én még itt vagyok
s miért csak én
3 hozzászólás
Megindító vers, főleg a vége. A szelíd áhítat átjárja a művet is. Az ezer ágra ragyogó nap és a belső világ, lelki világ kontraszja hatásos.
"fejfádon lobogtak a koszorú-szalagok
s hihetetlen volt az egész
te nem vagy itt
s hogy-hogy
én még itt vagyok
s miért csak én"
Szívbemarkoló, megrendítő alkotás.
Tetszett az írás.
Szép napot kívánva
gratulálok:
Zsuzsa
Kedves István!
Nagyon megrázó írás!
Szeretettel: Ildikó