Hajnali szó, templomi rend,
harangzúgás, érc fala zeng,
majd csendbe hull. Szúette szék,
álmos-sötét. Napfény-törés
ablakokon. Halványló láng
tánc a falon. Fel-le inog,
odalapul. Szó szenteleg, mellé szökik.
orgona búg-halkan szövi
áhítatát, megköt-miséz.
Lelkedre font selyembrokát.
Aprószentek, fényharsonák,
szantál illat, nyugodt percek
az idő megáll, köréd dermed.
Messzenéző Istenfia,
mit vétettél, hol a hiba?
Elsóhajtott gondolatok,
széllel járók. Nyomot hagytok
hűlt szívekben. Alant parázs
szunnyad, rebben. Bennünk éled
varázs fényed. Mint a Napnak…
Templomi csend
By barnaby
4 hozzászólás
Nagyon szép, megérintő, vers. Teljesen átélhető, szavaivval gyertyalobbanásos-gyertyarebbenéses, zavartan meghitt. Szeretem az ilyen vallásos verseket, melyek nem imák, nem áhitatok, nem hallelúják, mert sokkal jobban átadják az emberi gondolatokat és ezáltal tovább gondolkodtatnak, tovább szőhető a fátyol.
" szantál illat, nyugodt percek
az idő megáll, köréd dermed.
Messzenéző Istenfia,
mit vétettél, hol a hiba? "
grat: Grey
Szép ünnepi versedhez kedves Barna szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Barna!
Csodálatosan sikerült elénk tárnod a templom igazi, áhítatot csendjét. A cím tökéletesen fedi a vers tartalmát. Nagyon tetszenek a rímek, különösen a belső rímek.
Gratulálok! Klári
Kedves Barna!
"Templombajárós" családba születtem, így neveltek. Ez tökéletes! Visszahoztál bennem minden színt, fényt, illatot, áhítatot, érzést… pontosan olyan volt, ahogyan leírod!
Köszönetem érte!
Szeretettel:
Ylen