Izgatottan szálltam fel a komphajóra:
hatalmas volt, mint egy úszó város.
Körülnéztem és betértem mindenhova,
minden szép volt, érdekes és csábos.
Ám engem inkább a tenger bája vonzott:
körös- körül messzire elláttam.
A sok fodros felhő víztömegre bomlott
mint kék kupola, mely zabolátlan.
Hajók is úsztak arra, de nagyon messze,
akkorák voltak, mint a sirályok.
Néha ők is az árbocra telepedtek.
Nyüzsögtek fedélzeti táncosok,
akik vágyták a szép tengeri sellőket.
Gondolatuk ott jár, már-már kiköt.
Orcámon éreztem a szelíd szellőket,
majd ismét bűvöltem a víztükröt.
Delfinek bukfencet vetettek a légben,
felfröccsent a víz, mint a szökőkút.
Ahogy közeledett part felé a fényben,
sziklákon sirályok zengtek búcsút.
A partot szép fűzöld erdők szegélyezték,
néhol karcsú pálmák bólogattak.
Heringet az északi búvárok lesték,
maradékot egy cseppet se hagytak.
Egy kis öblöt formált itt a tenger, simán,
nyugodtan kéklett a víz, a fehér
föveny lepte magas szirten, sziklák nyomán
egyszer csak a nap lebukott, letért,
belemerült a tengerbe. Fodros vízen
meg a felhők türkiz vitorláin
lobbant a rózsaszínű fény, s egyszeriben
szálltak a légben a Hold szárnyain.
4 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Hihetetlenül jólesett olvasnom ezt a versed, épp jókor talált rám. 🙂
Később visszanézek, mert most nincs több időm, csak szerettem volna elmondani, hogy mennyire pozitív hatással volt rám. 🙂
Azt elöljáróban elmondom, hogy a központozást picit át kellene nézned, mert azon a téren találtam megállító dolgokat.
Nagyon köszönöm az élményt, csodás gondolatokat kaptam itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy olvastál és nagyon várlak vissza 🙂 Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Jeleztem, hogy visszajövök, mert nagyon megtalált a versed.
Elöljáróban szóltam a központozásról, ezt most is tartom.
Nagyon fontos, hogy az írásjelek jó helyre kerüljenek, mert tudatos alkalmazásuk emelhetik az alkotás színvonalát.
Nagyon örültem annak, hogy az utóbbi verseidből visszaköszön, amit eddig megjegyeztem neked.
Azt gondolom, hogy magad is rájössz arra, hogy miként válhat még teljesebbé egy-egy alkotásod.
Úgy döntöttem, hogy kívülről figyellek, mert azt észleltem, hogy az eddigi jelzéseim alapján is szépen haladsz. 🙂
A 6. szakasz 2. sorába becsúszott egy 11-es, ezt javíthatnád. 🙂
A versed továbbra is csodás bennem, az út, amit bejársz, azt látom, értékelem.
Számomra nagy öröm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Zsuzsa!
Gyönyörű és feledhetetlen emlékezést foglaltál a versedbe. Versed formája, a szépen csengő rímek tették nekünk, olvasóknak is emlékezetessé.
Egyetlen egy helyen módosítanám: "föveny lepte magas szirtek, sziklák nyomán" – így:
föveny lepte magas szirtek', sziklák nyomán, vagy:
föveny lepte magas szirteken, sziklák nyomán…
Persze, ez az én ötletem, azonban így is nagyon tetszett,
szeretettel gratulálok: Kata