Fehér virágok,
fekete fátyol…,
egyetlen képem
arról a lányról…
Fekete kesztyű
fehér kacsókon,
azon a fotón
ott ég a csókom…
Tengerre szállt ő,
a napok telnek,
nagy hajó hozza,
őt…, s a szerelmet…
Futnak a habok,
földre lép újra,
tíz kecses ujját
hajamba túrja…
Könnyes szemével
szemembe néz ő,
sóhaja forró
vággyal igéző…
Csillog a szeme,
könnyű a lépte,
s én kéz a kézben
sétálok véle…
Ruhája fűzöld,
tűzvörös ajka,
s mosolyban úszik
rózsaszín arca.