Meghajlott a csend, mint görbe hátú
vénasszony, aki ölében csecsemőt
ringat: tente-tente kisbaba. Látod,
eljött már az éjszaka. Fellapoznék
egy könyvet, de fáradt vagyok
és beteg. Megkérem a csillagokat,
hogy neked mesét suttogjanak.
Tavaszról. Hóvirágról. Majd ha
nagy leszel, kimegyünk a rétre.
Tente-tente kisbaba.
Kormos lett az éjszaka.
Lefeküdnék. Nincs hova.
8 hozzászólás
De van egy szép altató,
kezdetnek már ez is jó.
Mire behunyod a két szemed,
meglesz már a fekhelyed.
Kedves Emese!
Tudom, hogy ennek a versnek sokkal mélyebb értelme van, de elolvasása után csak ez a kis bugyuta vers jutott az eszembe. Ettől függetlenül, azért átérzem a versed mondanivalóját.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm szépen a frappáns altatót.
Humor nélkül mi lenne velünk?
Szeretettel
Emese
Fájdalmas a mondanivalója, egy kisgyermek ebből szerencsére keveset ért meg. Rendhagyó megfogalmazás, ezért is üt nagyot.
Szeretettel.Marietta
"egy kisgyermek ebből szerencsére keveset ért meg.", se azért érzi.
Köszi Marietta.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Nagyon megrázó a versed; könnycseppet csalt a szemembe… Nagyon jól kifejezik a soraid az anyai szeretetet; hogy az anya még egy ilyen nehéz helyzetben is arra gondol, hogy lehet jobb is annak a kicsinek, és nem adja fel a reményt… Ami örömöt okoz, az pedig a természet szépsége, a rét… Mennyire gazdag tud lenni a lélek még akkor is, ha más tekintetben nélkülözni kell, és mennyire jó lenne, ha minden kisgyermek boldog lehetne…
Köszönöm, hogy olvashattam a versedet… fontos dologra hívja fel a figyelmet!
Szeretettel: barackvirág
Kedves barackvirág,
gyönyörűen írsz. Újra megkönnyeztem. Köszönöm szépen.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Jaj ez nagyon drámai, épp azért, mert sajnos vannak ilyen krízis helyzetek. Remek vers.
szeretettel-panka
vannak "krízis helyzetek", krízis napok, vannak.
Köszi Panka.
Szeretettel
Emese