Húúú Ida, de jó, hogy felvetetted ezt a vessző dolgot.
(Nem véletlenül kampányolok én folyton a központozás alkalmazásáért.) Mert, NEM mindegy! Nem mindegy, hogy CSAK én maradtam, vagy ÉN maradtam. Érzed a különbséget?(Nem lettem CSAK. ÉN maradtam….)
Persze úgy sem lenne rossz, de egész más a végkicsengése az egésznek,…és mindezt, egy „jelentéktelen” vessző teszi.Egy vessző tesz visszavonhatatlanul negatívvá, vagy mégis csak pozitív kicsengésűvé, egy 17 szótagos verset.
Nagyon köszönöm a felvetést, mert így alkalmam nyílt mindezt leírni.
Én a "csak" köré sehová nem tennék vesszőt. Ha mindenképp hangsúlyozni kell az "ént", úgy inkább kettőspontot, gondolatjelet, vagy három pontot tennék elé, kifejezve a hatásszünetet. A vessző "hétköznapi" célokat szolgál; szerintem így most zavaró!
S nem tudom, mennyire "igazi" haiku. Csak a napokban kezdtem tájékozódni, hogy mik a jellemzői, és a Wikipédia szerint: "az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú"… No de, ha szabályt szegtél is, ezért a versért megérte! 😉
Gyula, egy nyugati ember nem képes keleti ember módjára gondolkodni, mert egész más az életszemlélete, a kultúrája, a nyelvi sajátosságokról már nem is beszélve. Ezért is alakult ki a haiku formának egy, ennek megfelelő változata, ami inkább a gondolatiságra, mint az érzékeltetésre épül. Talán ezt már nem is haikunak kéne hívni, de egyelőre még ebbe a kategóriába sorolandó. A „csak” utáni vessző kérdésén el lehetne filozofálgatni, de mivel a „megállítás” volt a cél, én ezt a „hétköznapi” eszközt választottam, egy „egyszerű” gondolathoz. Viszonylag sok haikut írtam már, mert ez a kedvenc műfajom és nagyon remélem, hogy a többinél is „megérte”.
A művészet kivételes szellemi tér, itt csak egy a lényeg, hogy a hangokon, szavakon túl meg tud-e lélek nyilvánulni. A Te verseidben lévő inspiráció utat talál az olvasó lelkéhez. Mindig. Most is.
Ha az ÉN megmarad, az jó… 🙂 Egy életszakasz lezárása, ez jutott eszembe róla. Bár tévedhetek, hiszen Nálad mindig több minden rejtőzhet a sorok mögött. Mindig meghajlok szófukarságod előtt, hiszen a kevéssel rengeteg tudsz mondani. Ez bizony csak a nagyoknak megy. :))
pipacs 🙂
pipacs, az az érdekes, hogy az "életben" be nem áll a szám. Tán, a rövid írásaimmal kompenzálok. Én minden esetre örülök, hogy megtaláltam a formát is ahhoz a tartalomhoz, amit el szeretnék mondani. Igen, Jól látod! Ez a haiku arról szól, amikor már nem azt mondjuk, hogy MI. (És mindenki sok-sok mindent képzelhet köré a saját életéből.)
By szusi
18 hozzászólás
"Lassú és halk", mégis kemény, határozott "tényként" rögzül alkotásod mondanivalója!
üdv
leslie
leslie, tipródtam egy ideig, hogy a belőled vagy a belőlünk szót használjam…
Lassan és halkan? – éles sikolyt hallottam!
(Talán nem jól érzem, de mintha a vessző a csak elé kívánkozna)
Húúú Ida, de jó, hogy felvetetted ezt a vessző dolgot.
(Nem véletlenül kampányolok én folyton a központozás alkalmazásáért.) Mert, NEM mindegy! Nem mindegy, hogy CSAK én maradtam, vagy ÉN maradtam. Érzed a különbséget?(Nem lettem CSAK. ÉN maradtam….)
Persze úgy sem lenne rossz, de egész más a végkicsengése az egésznek,…és mindezt, egy „jelentéktelen” vessző teszi.Egy vessző tesz visszavonhatatlanul negatívvá, vagy mégis csak pozitív kicsengésűvé, egy 17 szótagos verset.
Nagyon köszönöm a felvetést, mert így alkalmam nyílt mindezt leírni.
Én a "csak" köré sehová nem tennék vesszőt. Ha mindenképp hangsúlyozni kell az "ént", úgy inkább kettőspontot, gondolatjelet, vagy három pontot tennék elé, kifejezve a hatásszünetet. A vessző "hétköznapi" célokat szolgál; szerintem így most zavaró!
S nem tudom, mennyire "igazi" haiku. Csak a napokban kezdtem tájékozódni, hogy mik a jellemzői, és a Wikipédia szerint: "az európai lírai műfajokkal ellentétben a haiku nem én-központú"… No de, ha szabályt szegtél is, ezért a versért megérte! 😉
Gyula, egy nyugati ember nem képes keleti ember módjára gondolkodni, mert egész más az életszemlélete, a kultúrája, a nyelvi sajátosságokról már nem is beszélve. Ezért is alakult ki a haiku formának egy, ennek megfelelő változata, ami inkább a gondolatiságra, mint az érzékeltetésre épül. Talán ezt már nem is haikunak kéne hívni, de egyelőre még ebbe a kategóriába sorolandó. A „csak” utáni vessző kérdésén el lehetne filozofálgatni, de mivel a „megállítás” volt a cél, én ezt a „hétköznapi” eszközt választottam, egy „egyszerű” gondolathoz. Viszonylag sok haikut írtam már, mert ez a kedvenc műfajom és nagyon remélem, hogy a többinél is „megérte”.
Kedves Szusi!
A művészet kivételes szellemi tér, itt csak egy a lényeg, hogy a hangokon, szavakon túl meg tud-e lélek nyilvánulni. A Te verseidben lévő inspiráció utat talál az olvasó lelkéhez. Mindig. Most is.
Judit
Judit, én amolyan kétlaki vagyok. Hol verset írok, hol prózát. Attól függ milyen kedvem van…
Örülök,hogy a verseim is elnyerik tetszésedet.
Hú, ez nagyon-nagyon jó!
Annyira kifejez mindent. Sokkal többet, mint amit a 17 szótagtól elváratna az ember!
Óriási gratuláció!
Gy.
Köszönöm Gyömbér. Igencsak jól estek a mondataid.
Mennyire igaz!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszi Zsolt. (Rég láttalak!) Jó, hogy itt vagy újra.
Ha az ÉN megmarad, az jó… 🙂 Egy életszakasz lezárása, ez jutott eszembe róla. Bár tévedhetek, hiszen Nálad mindig több minden rejtőzhet a sorok mögött. Mindig meghajlok szófukarságod előtt, hiszen a kevéssel rengeteg tudsz mondani. Ez bizony csak a nagyoknak megy. :))
pipacs 🙂
pipacs, az az érdekes, hogy az "életben" be nem áll a szám. Tán, a rövid írásaimmal kompenzálok. Én minden esetre örülök, hogy megtaláltam a formát is ahhoz a tartalomhoz, amit el szeretnék mondani. Igen, Jól látod! Ez a haiku arról szól, amikor már nem azt mondjuk, hogy MI. (És mindenki sok-sok mindent képzelhet köré a saját életéből.)
Nem gondoltam, hogy 3 sorba ennyi minden belefér, nagyon tetszik !
Szeretettel gratulálok : Susanne
Köszönöm Susanne, én is ezért szeretem ezt a műfajt.
Szia Szusi!
Rövid , tömör és nagyot szól!…
Gratulálok!
Puszi: Lyza
Lyza, néha rádöbbenünk arra, hogy egy "bármiféle" kapcsolatban már egyedül maradtunk.