Mikor a toll beleszól a tervbe,
törvény s rend úgy járul elé,
remegve, dideregve,
mint gyermek, ki vázát tört
játéka hevében,
s szíve most ott verdes
anyjának kezében,
ki fölötte áll.
Ő írja tovább a sorsot,
a mát,
ő szabja mederbe
a holnap folyamát,
hogy bírható tegnap
váljék majd belőle –
így teremt előre
a toll.
Mit ma leró,
azt holnap olvassák majd,
s akkor a tegnapnak
hű tanúja lesz.
Kincs a jövőnek,
mit a ma szerez.
Mert amikor
a toll
a tervbe beleszól,
minden megváltozik –
több lesz a bizonyság,
gondolat, szívdobbanás
a széles nagyvilágban.
Több a jó, a rossz,
s egy szemvillanásban
átírta a mindenség
legősibb terveit.
Mikor a toll beleszól a tervbe
– hozzáad, teremt –
a világban valahol
megszűnik a csend.
Írj hát, írj barátom,
ahogyan csak te írsz!
S teremts oly világot,
hol földre lépni bírsz!
Teremts!
By black eagle
7 hozzászólás
atyaég mit alkottál Laca!
Ady rajongott, vágyott az Újért, hát én most valahogy átéltem és kaptam. Új bölcsességet, ahogy az időd kezeled, ahogy utalgatsz egyikből a másikba, a jelen fontosságát, a Toll mindenhatóságát és bizony mindenekfelettiségét hangsúlyozva ki, de nem patetikusan, hanem izgalmasan, éretten, bölcsen a jövőbe vetítve. Mert bizony a Toll sokszor át-és felülírja a törvényeket, és nem biztos, hogy nem ez lesz később a vezérfonal. 🙂 Ehhez persze nagy bátorság kell, hogy valaki új világot teremtsen, mindenek felett, mindenekkel szemben, mert ez parancs, ezért születik, kerül ilyen lélek az alkotókba.
nem csak a technikád újszerű – mely persze az újító egykori nagyjainkat: Kosztolányit, Radnótit, Attilát idézi, de, ha nem is a világ, de a megfogalmazás, a gondolat.
Na: " a tervbe beleszól,
minden megváltozik –
több lesz a bizonyság,
gondolat, szívdobbanás "
Na, ez a nagy dolog, a tervbe beleszólni, újat alkotni, szépet, öröket, maradandót, talán ez a művészet, ez a katarzis.
elég a rajongásomból, mert prózában így annyira béna, s ettől szép, és fenköltebb, nemesebb a líra, mint ez itt, szóljon hát helyettem.
baráti üdvöm, gratum: Grey
Üdvözletem, Grey!
Egyetlen mondattal válaszolnék mindarra, amit alább írtál: lassan önmagamba vetett hitem építményének egyik tartópillére leszel…
Mindent köszönök, igyekszem jól építkezni. Ha nem sikerül is, hát, legalább igyekeztem…
Köszönettel: Laca 🙂
Hát most, most majdnem egér itatás lett.
Annak ellenére, hogy pont tegnap láttam egy műsort az ellenkezőjéről,
de nem akarom itt bemocskolni a helyet e szép örök élet kehely felett.
Szervusz, Andi!
Aki nem sajnálja a vizet a pici egérkéktől, sőt víz helyett a saját drága könnyeit adja, az csakis jó ember lehet.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Sas! A toll teremt – jól mondod! A régit, az elmúltat felelevenítve, új jövőt. A képzelet síkján, vagy a valóságban? Csak remélni lehet, h a valóságban is, bár ez bonyolult, összetett folyamat. Közvetve mindenképpen…:) Tetszett a gondolatmenet, tetszett a vers is. Mint vers, méltatásra nem szorul, mert profi alkotás! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Örülök, hogy benéztél; hiányoznál is. Remélem, továbbra is így marad.
Minden eddigit köszönök! (Nem beszélve az ez utániakról.) 🙂 Majd megírjuk úgy, hogy jó legyen.
Üdvözlettel: Laca 🙂