Amott zacskót, ázott papírlapot rugdal az esti szél
ahogy bejárja szürkülő utcáink zegzugát,
halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levél
lapul, ne hágjon féktelen kedvében rajta át.
Bealkonyul, az oszlopon kigyúl a bágyadt sárga láng
alatta bokrok árnyékába gyűlik a sötét,
remegve fél, nehogy a kósza szél az elhagyott palánk
alá söpörje rongyait, kibomló köpenyét.
Kicsit pihen a távozó jelen, a fénykörben megáll
múltnak hajítva mindent mit hajnalban elhozott,
a csend a tér szívébe visszatér, az éj talán halál,
s a szél csak önmagának fúj egy régi dallamot.
22 hozzászólás
Ez Nagyon szép!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves aLéb!
Örömmel olvaslak újra, hisz hiányoztak a remek, szép gondolataid! 🙂
Szélfútta, megborzongatós vers, igazi őszi hangulat. Magával ragad, akár a falevelet a szél.
Gyönyörűen megírt képek, látom magam előtt minden pillanatát.
Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm szépen, Panka!
aLéb
Köszönöm, Ildikó, időm és ihletem híján eddig… 🙂 De jövök újra. Köszönöm.
aLéb
Azért szeretem a verseidet olvasni, mert olyan régimódi megnyugvással vannak teli, beléjük tudok bújni, és látom, amit a szavaiddal mondasz el. Szép.
Hanga
Hanga, jól esik olvasni a hozzászólásod, köszönöm szépen!
aLéb
Egy szép olajfestményt látok magam előtt, Van Gogh: "Arles-i kávéház"-át. Valahogy az ott látható halványsárgán világító utcai lámpa jutott eszmbe, amikor olvastam a soraidat.
Nagyon hangulatos a versed, kifejező és élettel teli, annak ellenére, hogy inkább a múló dolgokról szól.
Megborzongtam… tudsz valamit, amit senki nem tud így…
FANTASZTIKUS! A képek, a gondolatok, minden ami le van írva, megérintett!
Hihetetlen szuggesszióval adod át az élményt!
Szeretettel: dinipapa
Arany, örülök, hogy gondolatokat ébresztettem benned!
aLéb
Dini, nagyon köszönöm, hogy így reagálsz a versemre. Örülök, hogy élményként éled meg. Köszönöm.
aLéb
Jól volt többször is elolvasni.
Kösz, Alkotó!
aLéb
Húha!!!! Ez gyönyörű!! Fantasztikus, ahogy megragadod a pillanatot. Ahogy körülnéz a vers a parkban és megáll a szeme itt-ott. "…árnyékába gyűlik a sötét…"; "…halkan fütyül, felnyögve padra ül, s egy elkorhadt levél…" Gyönyörű.
Kötetbe való ez a vers!
Üdv.: Phoenix
Phoenix köszönöm a hozzászólásodat!
aLéb
Gyönyörű ősz-esti kép téér-idő mezsgyéjén.Boldog vagyok,hogy olvashattam..
Köszönöm szépen, gyogyo! Örülök, hogy tetszett!
aLéb
Festői.
… most nem tudok mást mondani, talán később.
Üdv, Poppy
Köszönöm, Poppy 🙂
aLéb
Tetszik. (üdv.: Á.E.)
Kösz, Emil!
aLéb
Kedves aLéb!
Remekül elkapott pillanatkép, szép formába öntve a nem fizikai értelemben vett téridőről. A vers képisége különösen megragadott. A címadás tekintetében, íme, rokonlelkek vagyunk. Tanulság: ugyanarról, ugyanolyan értékben több féleképpen is lehet írni.
Bandi-ta, köszönöm figyelmes olvasásod. Valóban, sokféleképpen fogható a téma.
aLéb