Üvegem nem nyílik, hiába feszítem,
cipzáram elakadt, húzom és fenyítem,
gombom és gomblyukam ellenem esküdtek,
se kezem, se lábam parancsot nem tűrnek.
Bolondját járatja velem ivóvizem,
táncol a pohárban, majd a földre libben;
nem találja helyét, makrancos a fűzőm,
a sapkámat két kézzel egyfelé űzöm.
A kanalam őrködik, nehogy elhízzak,
fele levest a tányérból kell, hogy igyam,
nem tiszteli a rúzsom limest a számon,
szekreterben a patinás rend csak álom.
Kezemben a porcelánok polkát járnak,
azt hiszik a frányák, hogy farsangi bál van,
papucsaim lábamat nem is szívelik,
régesrég megromlott kapcsolatuk nekik.
Lekéstem: futóversenyre nem jegyeztek,
ha ez nem hencegés, most sétálni megyek;
jobb lábam teszem a bal elé: haladok,
hiúság miatt ütemet nem számolok.
Bal kezem a szívemhez mindig közel állt,
sminkelésem idején nógatni nem árt;
oktalan tárgyakkal közelharcot vívok,
csatát, ha vesztek, fehér zászlóra írom.
Bizony nem piskóta szárny nélkül repdesni,
gyávának kell görbe tükörtől ijedni;
a háborút tuti, hogy én nyerem majd meg,
mert mulatság csak nekem: sikerül vagy sem.
Teringettét!
4 hozzászólás
Kedves Ili!
Remek ez a versed, teringettét!
Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm a gratulációdat kedves Ica! Szeretettel: Ilike
Kedves Ilike!
Olyan megkapó ez az önirónia, és ez a végtelen optimizmus. Csak gratulálni tudok.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli! Megköszönöm dicsérő és biztató szavaidat. "Magamat kigúnyolom, ha kell…!",
Ezt vallom én is. Szeretettel üdvözöllek. Ilike