az éltet, ha más hal, engem,
szemem téboly, szívem harag tükre,
s kik engem ölnének, tör vesztükre,
elfojtott érzés, démoni élet,
húsodat rágom, s a véred éltet,
testem sikolyodtól kéjvágyón remeg,
s hogy én még élhessek, kioltom életed,
Istent játszom, de a Sátán vezet,
érzem, ez jó, maga az élvezet,
féreg vagyok, féreg, mely a szívedig rág,
nem a tudat vezet, csak az ösztön diktál,
s nem állít a halál, hisz az is én vagyok,
lelked porhüvelyéből csontot sem hagyok,
bomlott elmém zaját világgá kiáltom,
éles karmaimat csontjaidba vágom,
nem menthet meg senki, megtalállak újra,
véredet követve vacsorázni hívlak,
hisz te vagy életem, és te vagy a halál, s
ezen a vacsorán te vagy a főfogás,
többé nem engedlek, bennem élsz majd tovább,
minden részed enyém lesz ezután.
3 hozzászólás
Hű. Hát ez… Nem is tudom. Nem tudom hova tenni. Sajátosan érdekes… Tetszik 🙂 Talán azért mert olyan szokatlan. 🙂
Kedves Joxemi!
Nem rossz, de nekem nem elég abszurd.A téma egyedi ez viszont jó.
Barátsággal:Ági
Szia Joxemi!
Enyhén bosszúvágyó és dühös versnek tűnik.
Az utolsó sorból még a kannibalizmus is eszembe jutott.
Vigyázz a bosszú visszavág. Szerintem. Amúgy jó vers.
Barátsággal: Ági