keskenyke hold az ajtó négyszögében
a lent alvó város vibráló fényei
fülledt szobába kúszó éjszakai pára
az idegen vánkos furcsa álmai
szabadon kilépni önmagunkból
a mindennapok saruja levetve
megtisztulásra vár az ajtó előtt
s egy pillanatra nem vagy számkivetve
a csillagok a hold a távol hegyek
nemcsak szépek de testvéreid
az erkélyen állva megfoghatnád őket
levetve végleg bénító láncaid
6 hozzászólás
“szabadon kilépni önmagunkból
a mindennapok saruja levetve”
A környezetváltozás van, hogy segít kilépni a mindennapok sarujából, bár a rosszkedvünk, bánatunk magunkkal tudjuk vinni, bárhová is megyünk. Viszont, ha ezt mint egy sarut sikerül levetni, akkor akár új örömök és élmények is várhatnak ránk! Így legyen!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon emlékezetes és gyönyörű kép volt, ahogy a nyitott ajtóban megjelent a keskeny hold, varázslatos volt, muszáj volt kimennem az erkélyre, hogy “közelebb” legyek, és akkor az egész völgy kitárult előttem az éjszaka villódzó fényeivel, feledhetetlen látvány volt – hiába, a természet tudja legjobban megnyugtatni az emberi lelket.
Köszönöm a jó kívánságot!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Gyönyörü költöi képek!
Egy csodaszép ihlet piilanatában születhettek!
“szabadon kilépni önmagunkból
a mindennapok saruja levetve”
Igen,ezek a pillantok,percek,órák
kárpótolják, széppé varázsolják
a szürke hétlöznapokat!
“az erkélyen állva megfoghatnád őket
levetve végleg bénító láncaid”
A szafadság érzete és annak,hogy otthonra találtunk
a természetben , bent magunkban és a másikban is!
Gratulálok remek versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Így van. Varázslatos volt az előttem megjelenő kép, annyira megfogott, felkeltem az ágyból és sokáig nézegettem. Ott álltam az erkélyen hálóingben, lent és fent is pislákoltak, villództak a fények a völgyben, az emberi környezetben, és fent, az égen is. Végtelen harmóniát éreztem ember és táj, föld és ég, magam és a természet között, valóban ihletett, békés pillanat volt, a teljesség, a harmónia, a gondoktól megszabadulás élménye, átélése – muszáj volt azonnal megírnom.
A természetben, bent magamban megvolt – sajnos a másikban nem.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona:)
A szabadság szimfóniája ez a vers gyönyörű költői képekből megalkotva.
“a csillagok a hold a távol hegyek
nemcsak szépek de testvéreid
az erkélyen állva megfoghatnád őket
levetve végleg bénító láncaid”
Lenyűgöztél! 🙂 Szeretettel gratulálok!
M.
Drága Napfény!
Köszönöm a dicséretet /”szabadság szimfóniája” – miket nem mondasz már megint/, gyönyörű, varázslatos pillanat volt, melynek szépségét, harmóniáját megpróbáltam visszaadni a versben – ennyire sikerült. Nyilván nem olyan tökéletes, mint maga az élmény volt, de örülök neki, hogy az olvasóban fel tudtam kelteni azt az érzetet – vagy legalább hasonlót.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona