Úgy hittem, megéri írni
arról, mi bensőnket fájja.
Bíztam, ha lelkünk kinyílik,
könnyed szó jár nyomdokába’.
Vagy mégis zárjon magába
titkoktól vékony lett vértünk,
jobb-rosszabb örök magánya,
mert álmodtunk, mert reméltünk…
Nem könnyű karcokkal hálni,
sem könnyebb láttatni énünk,
kik értnek, véljük, parányi,
bölcsességekből nem kérünk.
Hogy szól e bajságra fáma,
léteznek csönd-egyezmények…
Mindennek jócskán az ára,
pénzzé vész pénzen a lényed.
Mélázunk, léptünk hogy, merre.
Elfedni jól gyöngeségünk
késztetnek kínt állni, mersze
hányunknak van, hisz mind félünk.
11 hozzászólás
Kedves Valerie!
Értékes gondolatokat közölsz sajátos hangulatú versedben.
Ne vedd bántásnak, de én még csiszolnék a ragrímeken.
Engem így is levettél a lábamról.
Bocs a tegezésért.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
A tegeződés jó alap a közvetlenségre, természetes velejáró ilyen helyen.
Minden észrevétel fontos ahhoz, hogy közel jót írjak. A tiédhez annyit, kerülnöm kell minden ragrímet, nem pedig csiszolni rajtuk
Folytatom, mert elrontottam a sorváltást, így amit leírtam, megjelent.
Ragrím helyett tiszta rímek szépek egy versbe, emiatt azt a megoldást találom helyén valónak, ha nem változtatok rajta, de e témában igényesebb írott gondolatokkal jelentkezem. Ez a verselményem pedig itt marad így tanulságul számomra, hogy figyelmeztessen erre a hibámra! 🙂
Barátsággal:
Valerie
“Mélázunk, léptünk hogy, merre.”
Bizony gyakorta kell döntenünk arról, hogy merre tovább. Tetszéssel olvastam a versed, mindenkor aktuális témát fogalmaztál meg.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Őszintén köszönöm, hogy ezt a rímesemet olyannak fogadtad el, amilyen! Annak különösen, ha a témám magadénak érzed!
Szeretettel: Valerie
Kedves Valerie!
Tetszettek gondolataid!
“Úgy hittem, megéri írni
arról, mi bensőnket fájja”
Igen,megéri!
Nagyon jól látod!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Örülök, hogy kiemelted tétovaságom lényegét, és köszönöm szépen egyetértésedet!
Szeretettel:
Valerie
Szia Val! 🙂
A téma sokunkat érint, éppen ezért jó, hogy írtál róla. Írni mindig érdemes, csak úgy járathatjuk be a tollunkat. 🙂
Láttam, mit írt Imre a ragrímekről. Igazat kell adnom neki. Érdekes, hogy különböző szófajú szavakhoz tetted ugyanazokat a ragokat, mégis kitűnnek. A későbbiekben ezt javaslom átgondolásra.
A 8-as szótagszámokat következetesen tartottad.
Amit hiányolok, az a könnyedség, “lazaság”. Úgy érzem, visszafogtad magad, a formára figyeltél, nem tetted bele valódi egyéniségedet. Sok olyan művet olvastam tőled, amelyekben szabadon szárnyalsz, bármennyire kötöttek szabályok.
Emiatt a ritmus is néhány helyen “nehézkes” lett.
Ugyanakkor tetszik a tartalom és a gondolati felépítés, csak engedd bele magad teljesen! 🙂
Mindig örömmel olvaslak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalinosom!
Valóban alapos kivesézésre van szükségem, hogy ami sántít, azt helyesre javíthassam.
Őszintén szólva pihentetnem lett volna ésszerű ezt a sietve “világra segített” alkotást.
Imre meglátásai és a te útmutatásaid alapján fogom olyanná alakítani, hogy végre nekem is tessen, és más is elfogadhatónak gondolja.
Köszönöm szépen a meglátásaidat!
Szeretettel: Val’ 🙂
Kedves Valerie, mi magunk vagyunk a legjobb vitatárs és tanácsadó egy személyben. Gondolatébresztő a versed, amolyan megvitatjuk magunkkal azokat a gondolatokat, amiben bizonytalanok vagyunk, nyíljunk-e a külvilág felé, vagy sem, ez mennyire lehet ártalmas számunkra, hiszen valahol így kiadjuk magunkat. És a végén megjelenik és kibomlik a szó, ami az egész verset áthatja – félelem.
Nekem ezek jutottak eszembe olvasása során. Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka!
Valóban ezeken tépelődtem, amiket mélyrehatóan kielemeztél. Hálás vagyok, hogy a tartalmat fontosabbnak tartottad, mint a formát, min örökké lehet változtatni, hogy jobban hangozzék, tetszetősebb legyen a szemnek anélkül, hogy a lényeg csorbát szenvedne!
Köszönöm szépen, amiért megtiszteltél észrevételeiddel!
Üdvözöllek: Valerie