Tetemként él halott szívem,
nem ringatja már semmi sem,
csonkolt csücske remete lett,
megfagyott az őrületben.
Kínpadon és színpad mellett,
csüggedt dalom berekedten,
fárad hangom, lassan elfogy,
elvásik, mint odvas tejfog.
Jó érzésem Isten veled,
a Teremtő legyen kegyes,
maradhassak úgy a földön,
hogy a lelkem, meg ne öljön…