„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk”
Jn 1,14
Csak a tárgyak vannak
asztallap, szőnyegek,
polcok fent és lent üres helyekkel,
lámpák fent és lent,
ruhák, székláb,
könyvekké szőtt festék…
csak a tárgyak vannak
az élet
mindent összehordott.
Az élet annyira létezik,
hogy minden hétköznap
tárgyakká hordja
össze önmagát, s
az élet belefogy
a tejüvegbe, a székbe
a villanyfénybe,
az ingzsebbe,
s a nyomtatott szavakba is…
?
3 hozzászólás
Különös karácsonyi vers…
Nem nagyon tetszik a formája, kicsit összeszedetlennek érzem, nem vagy következetes a kis/nagy betűkkel meg az írásjelek kitételével vagy elhagyásával, BÁR azt hozzáteszem, hogy a végén ez a kérdőjeles megoldás nagyon jó.
A tartalmi részek sokkal jobbak, erősek a képeid, tetszenek a szavak, kapcsolatok, amiket használsz, legjobb szerintem a végefelé, hogy az élet összehordja magát és belefogy a tárgyakba.
Nem állítom, hogy értem, mit akartál ábrázolni, nekem egy magányos este (vagy hajnal) jutott eszembe róla egy üres lakásban, és a lemondással és szomorúsággal együtt valahogy a könyvben, a nyomtatott szóban lelt megnyugvást érzem, de ez persze csak a magam asszociációja.
…és remélem tudod hogy rajongok az írásaidért, úgyhogy elhiheted nem piszkálódásból kritizálom :):):)
üdv szeretettel
Zsázs
ez egy érdekes megközelítés.
hol az ember?
Nagyon jó vers! Szívesen olvastam volna még.