Tévedtem

Amíg csak képen néztelek
Azt hittem semmi sem igaz
Amikor életben láttalak téged
Akkor tűnt fel szívednek gyöngye
Szépen ívelt japános szemed
Csókra váró, piros ajakad
Barna bőröd selymes tapintását
Éreztem a ruha alatt, mikor képzeletben
Esténként lágyan simogattalak
Elképzeltem milyen lehet csókod
Kacéran eltakart, kicsillanó kebled
Amely mutatja az eltitkolt szerelmet
Ha rád nézek a látvány felkavar
Képzeletem annyira felszítja,hogy
Körülötted minden álommá lényegül
De a valóság kulcsa nálad van
Te tudsz beengedni életed terébe
Csak te tudod megadni, amit kérek
Érzem, mi már régen bolyongunk
Életünk ismeretlen útvesztőjébe.