Junge Liebe
Ihr Aug ist blau, nachtbraun ihr lockicht Haar,
Ein Schelmenmund, wie jemals einer war,
Ein launisch Kind; doch all ihr Widerstreben
Bezwingt ihr Herz, das mir so ganz ergeben.
Schon lange sitzt sie vor mir, träumerisch
Mit ihren Beinchen baumelnd, auf dem Tisch;
Nun springt sie auf; an meines Stuhles Lehne
Hängt sie sich, schmollend ob der stummen Szene.
»Ich liebe dich!« – »Du bist sehr interessant.«
»Ich liebe dich!« – »Ach, das ist längst bekannt!
Ich lieb Geschichten, neu und nicht erfunden –
Erzählst du nicht, ich bin im Nu verschwunden.« –
»So hör! Jüngst träumte mir« – – »Das ist nicht wahr!« –
»Wahr ist's! Mir träumt', ich sähe auf ein Haar
Dich selbst straßauf und -ab in Prachtgewändern
An eines Mannes Arm gemächlich schlendern;
Und dieser Mann« – – »der war?« – »der war nicht ich!«
»Du lügst!« – »Mein Herz, ich sah dich sicherlich –
Ihr senktet Aug in Auge voll Entzücken,
Ich stand seitab, gleichgültig deinen Blicken.«
»Der Mutter sag ich's!« ruft das tolle Kind
Und springt zur Tür. Da hasch ich sie geschwind,
Und diese frevelhaften Lippen müssen,
Was sie verbrochen, ohne Gnade büßen.
________________________________________
Ifjú szerelem
Kék lányszemek, sok loknis barna fürt,
Ajkán páratlan, huncut mosoly ült;
Csupa szeszély, de ha szegül is ellen,
Szíve hozzám gyengéd a szerelemben.
Az asztalon ül rég, s álmodozik,
Csak lógázza előttem lábait;
Majd felpattan, s megunva szótlanságom
Duzzogva landol itt a széktámlámon.
„Szeretlek!” – „Tényleg? Nagyon érdekes…”
„Szeretlek!” – „Persze! Rég ismeretes!
De csak az új, igaz meséket kérem –
Ha nem meséled el, itt hagylak szépen.”
„Nos, jó! Én álmomban…” – „Hamis szavad!”
„Pedig igaz! Álmomban láttalak:
Egy férfi karján, ünneplő ruhában,
Le, s föl az utcán andalogtál lágyan,
És az a férfi…” – „Ki volt?” – „Hm, nem én!”
„Hazug!” – „Becsszó, ott voltál, kiscsibém,
Egymás szemét néztétek elmerülten,
Csak álltam, s látkörödbe sem kerültem.”
„Mama, hallod?” – és futna kifelé,
De ugrom máris az ajtó elé,
S a száj, mely mással könnyen vétkezett,
Az árulást most csókkal váltja meg.
_____________________________________
7 hozzászólás
Kedves Dávid!
Sok ügyes megoldást látok a fordításodban.
Fogadd elismerésem.
Üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Engem bátran kritizálhatsz, németből sokkal többet fordítottál, sőt németre is fordítasz, amit én nem tudnék. Azóta még igazítottam ezen a fordításon, talán jobb lett tőle…
„Nos, jó! Álmomban én …” – „Hazug szavad!”
„Pedig igaz! Álmomban láttalak:
egy férfi karján, csodaszép ruhában,
le, s föl a korzón andalogtál lágyan,
és az a férfi…” – „Ki volt?” – „Hm, nem én!”
„Hazudsz!” – „Ott voltál, becsszó, kiscsibém,
az ő szemein csüngtél elmerülten,
csak álltam, s látkörödbe sem kerültem…”
„Mama, hallod?” – és futna kifelé,
de ugrom máris az ajtó elé,
s az ajkunk, mely csak szóval vétkezett,
bűneinket most csókkal váltja meg.
„Nos, jó! Álmomban én …” – „Hazug szavad!”
„Pedig igaz! Álmomban láttalak:
egy férfi karján, csodaszép ruhában,
le, s föl a korzón andalogtál lágyan,
és az a férfi…” – „Ki volt?” – „Hm, nem én!”
„Hazudsz!” – „Ott voltál, becsszó, kiscsibém,
az ő szemein csüngtél elmerülten,
csak álltam, s látkörödbe sem kerültem…”
„Mama, hallod?” – és futna kifelé,
de ugrom máris az ajtó elé,
s az ajkunk, mely csak szóval vétkezett,
bűneinket most csókkal váltja meg.
Kedves Attila!
Köszi elismerésed! Engem nyugodtan kritizálhatsz, hiszen sokkal többet fordítottál németből, sőt, németre is, amit én nem mernék. Még belejavítottam ebbe a fordításba, talán jobb lett, talán nem…
Ifjú szerelem
Kék lányszemek, sok loknis barna fürt,
ajkán nem látott, selmás mosoly ült;
csupa szeszély, de ha szegül is ellen,
szíve hozzám gyengéd a szerelemben.
Az asztalon ül és álmodozik,
lógázza rég előttem lábait;
majd felpattan, s megunva szótlanságom
duzzogva landol itt a széktámlámon.
„Szeretlek!” – „Tényleg? Nagyon érdekes…”
„Szeretlek!” – „Persze! Rég ismeretes!
De csak igaz, új sztorikat imádok –
Mesélj, különben máris továbbállok.”
Kedves Attila!
Köszönöm érdeklődésed, véleményed! Ha bármit is félreértelmeztem, kérlek, bátran tedd szóvá, legyen az szöveg-, forma- vagy ritmushiba.
Üdvözlettel
Dávid
Jaj, most vettem észre: az utolsó vsz. két utolsó sora rövidebbre sikerült a szükségesnél… Most ezért javítottam:
„Mama, hallod?” – és futna kifelé,
de ugrom máris az ajtó elé,
s az ajkaink, ha vétkeztek is szóval,
most bűneikért vezekelnek csókkal.
Kedves Bárki, aki ide még esetleg betévedsz!
A fordításra sok jogos kritikát kaptam, ezért azóta szinte újrafordítottam a verset. Ha valaki kiváncsi lenne a jelenlegi, nem-biztos-hogy-utolsó változatra, küldjön nekm egy privi üzenetet, és neki elküldöm a javított példányt…