Theodor Storm:Und wieder hat das Leben mich verwundet

Und wieder hat das Leben mich verwundet

Und wieder hat das Leben mich verwundet,
Und Schmerzen brennen in der Brust.
Komm, lege deine zarten Lippen,
Die vielgeliebten, auf mein brennend Aug –
Das kühlt wie junge, frische Rosen.
Darf ich, o du mein süßer Arzt,
An deinen lebensliebewarmen Busen
Die schwere Stirn anlehnen? Darf ich?
Oh, nur auf Augenblicke sollst du
Die unbequeme Last erdulden – küß mich!
O küsse mich und schließ mich fest
In deine jugendlichen treuen Arme
Und halt mich still an deiner jungen Brust,
Als wolltst du mich, wie einst vielleicht dein Kind,
Vor gift’gem Wind und rohen Händen schützen.

Theodor Storm

Oh, engem ismét megsebzett az élet

a)

Oh, engem ismét megsebzett az élet,
A fájdalom keblemben ég.
Te oltsd lágy ajkaiddal, kérlek,
Miket az izzó szemeimre tégy –
Hogy zsenge rózsaként hűtsenek.
Édes orvosom, szabad tán
Az életimádó meleg kebledre
Nehéz fejem fektetni? Szabad?
Csak néhány pillanatig tűrd el
Ezt a kényelmetlen terhet – s csókot adj!
Oh, csókolj, meg szorosan zárj
Te ifjú és hűséges karjaidba,
A csendben tarts ifjú kebled ölén,
Mintha akarnál – jövő gyermekedként –
Vad széltől, durva kéztől megvédeni!

b)

Oh, engem ismét megsebzett az élet,
A fájdalom keblemben ég.
Te oltsd lágy ajkaiddal, kérlek,
Miket az izzó szemeimre tégy –
Hogy zsenge rózsaként hűtsenek.
Édes orvosom, szabad tán
Az életimádó meleg kebledre
Nehéz fejem fektetni? Szabad?
Csak néhány pillanatig tűrd el
Ezt a kényelmetlen terhet – s csókolj meg!
Oh, csókolj, meg szorosan zárj
Te ifjú és hűséges karjaidba,
A csendben tarts ifjú kebled ölén,
Mintha akarnál – jövő gyermekedként –
Vad széltől, durva kéztől megvédeni!

Szalki Bernáth Attila