Aus der Marsch
Der Ochse frißt das feine Gras
Und läßt die groben Halme stehen;
Der Bauer schreitet hinterdrein
Und fängt bedächtig an zu mähen.
Und auf dem Stall zur Winterszeit,
Wie wacker steht der Ochs zu kauen!
Was er als grünes Gras verschmäht,
Das muß er nun als Heu verdauen.
_________________________________
Zsombékos legelőn
Ökrünk legel, a fű finom,
Az érdes sást viszont kihagyja;
Gazdája hátul nem lazsál,
Kaszáját ésszel suhintgatja.
Ha tél, ökrünkre vár karám,
De nem fog ott jó képet vágni!
Mit zöld korában elkerült,
Most szénaként kell néki rágni.
* * * * *
2 hozzászólás
Már javítottam is:
"Ökrünk mohó, a fű – finom…"
Többen felhívták figyelmemet más portálokon a fordítás jól sikerült kétértelműségére.
"Zöld korában" – zöld volt még anno a sás, de "zöld" lehetett a fiatal, tapasztalatlan ökör is…
A német eredetiben ez a kétértelműség nincs benne, és én sem tudatosan fordítottam kétértelműre… De igazat kellett adnom a gratulálóknak, hogy "vak tyúk lévén" mégis találtam szeget…