Ott, az élénkvörös szénen
képek jönnek és mennek,
képek közelgő jövőről,
bánatnak és örömnek.
A tűzből képzelem sorsom
beléje nézve most el.
Ki tudja, e rőtnyi lángok
vajh, valót mutatnak fel?
Habár kint tombol a vihar
és a hópelyhek kerengnek,
a tűz itt biztonságot ad,
számítva, mi közelghet.
A lángja felfelé lobog
gomolygva száz alakban.
Tündérek körözve jönnek,
feledve, kint vihar van.
És csak nézem a lángokat
aranyló álmaimról.
Szeressük képzelőerőnk,
az is lehet, jövőnkről szól.
Thomas Hall Shastid – BY THE FIRESIDE
On the bright red coals before me,
Pictures come and pictures go–
Pictures of the waiting future
Filled with gladness or with woe.
By the fireside do I picture
To myself my destiny.
Who knows but these golden raptures
May be real unto me.
Though the storm outside be raving
And the snowflakes drift on high;
By the fireside I am safely
Counting on what may be nigh.
All the flames fly ever upward
Coiling into every form.
Fairies circle ever round me
Heedless of the outside storm.
Still I watch the weird wild raptures
Of the golden dream so nigh.
Let us love our happy fancies
E’er the time has passed us by.