Thomas Hall Shastid: Az évek

Körülöttünk folyvást, csendben
Évek lebbennek tova;
Évek, gyors egymásutánban,
Végleg eltűnnek – oda…

Évek, melyek múltba vesznek,
Örömet és bút hozók;
Soha meg nem állíthatnánk
Ennyi fürgén távozót.

Bús éveink múlnak egyre,
Éjsötéten teltek ők.
Boldog éveink nyomukban,
Szépre emlékeztetők.

Míg időnk sietve elfogy,
Merthogy minden év pörög,
Kínt és bánatot felejtünk,
S boldog rév vár ránk: – örök!

(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. május 1.

_______________________

THE YEARS

All around us, ever floating,
Silently yet swiftly on,
Pass the years in quick succession –
Years that are forever gone.

Years that soon are past recalling.
Years of gladness or of woe;
We can never stop their fleeting
But forever they will go.

Years of sorrow passing round us,
Dark and dreary as the night.
Years of gladness quickly follow
Bringing thoughts all fair and bright.

Still the years continue passing
Swiftly as the years can be,
Till we leave our pains and sorrow;
Till we find – eternity.