Thomas Moor: Estharangok

THE EVENING BELLS

Those evening bells! those evening bells!
How many a tale their music tells,
Of youth and home and that sweet time
When last I heard their soothing chime.

Those joyous hours are past away:
And many a heart, that then was gay.
Within the tomb now darkly dwells,
And hears no more those evening bells.

And so 'twill be when I am gone:
That tuneful peal will still ring on,
While other bards shall walk these dells,
And sing your praise, sweet evening bells!
__________________________________

Estharangok

Ó estharangok, estiek,
Meséket zengnek édeset!
Ifjúság, otthon, szép idők,
A múltról csengnek-bongnak ők.

Sok boldog óra, ég veled!
Hány szív, mely vígan repdesett,
Most gyászos sír ölén pihen,
S harangszó nékik nem üzen.

Ha én is majd eltávozom,
Kísérni fog végső úton,
És mások írnak verseket,
Szép estharang-dicséretet.

* * * * *