Tiéd a hajnal, terólad szól
minden gondolatom léted elrabol,
az éj sötétjét fölváltja a köd,
de bájad körbe zár akár egy erőd.
Zöld szemed csillog, mint harmatos fű,
felkelő napfényben pompás revü,
sötét hajaddal játszik a szellő,
kéklő tengerben mosolygó sellő.
Egy álom, mely hajnalig elkísér,
majd elnyel a fény, zöldszemű tündér,
és marad a ködbe vesző remény,
gyorsan eltűnsz, mit égi tünemény!