arcát nem simítja szellő
a nap nem barnítja bőrét
kemence izzása némítja el
galád a halál nem kérdez
csak arat a mezőn a széles penge
a méretes nyélen sóhajok
ülnek kétoldalt esnek a tarló közé
fáj a levegővétel engem téged sőt őt
sem kíméli bántani fog akár váratlanul
de addig élni kell
élni élni élni
míg kiürül a gang
2 hozzászólás
Szia Edit!
Nagyon tetszik,hogy mikor az elmúlásról,
és a tikkadásról írsz,a befejezésnél mégis
a remény gyöz:
"de addig élni kell
élni élni élni
míg kiürül a gang"
Soha nem engedni,addig amig csak ´LEHET´
Gratulálok!
Legyen szép estéd:sailor
Köszönöm Sailor!