Szaggat a tudás, a látomás,
hogy karjába fon a Rontó Más,
ki éltedből vett el éltető részeket,
hogy holtába dagasszon elsenyvedt fényt veled,
s hogy téged egészen emésszen;
hogy élhessen könnyeden, merészen
tudván, hogy mije van biztos és fagyott:
nem mozdul, nem kúszik, tetszhalott,
pedig él, de némán kesereg,
nem bírja el a sorshajtó kereket;
karjai gyengék, mert nem ismerik a szépet:
a dalt, az egészet; melyből a fényt megérted.