Kaptam én egy kölyök macskát,
fiú cica, ahogy nézem,
már most látom nem lesz könnyű,
a kedvéért egerésznem….
Nem feltűnő, színes fajta,
fekete és tarka fehér,
szeretettel dorombol Ő,
barátsága mindent megér…
Volt már néhány kandúr macskám,
legalábbis én azt hittem,
akkor mikor megfialtak,
vakartam meg minden tincsem…
Most valahogy nagyon bízok,
elég nagy a tudományom,
átgondolom nagyon mélyen,
mit és hol kellene látnom…
4 hozzászólás
Szia Tibor! 🙂
Látom, humorod a régi. :)))
Érdekes, hogy továbbgondolásra szántad a verset, kicsit meg is lepődtem ezen, mert valahogy másként szólsz, mint régebben. Ezt majd átgondolom, de annak nagyon örülök, hogy újra itt vagy. 🙂
Írj sokat, mélyről jövőket is! Benned van, tudom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök, mert emlékszel rám, kedves Kankalin. Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat! Szeretettel: Tibor 😀
🙂 Mindenkire emlékszem. 🙂
Aranyos vagy, köszönlek szépen… 🙂