ennyi az egész,
profilképem
máris napra kész.
***
Felvillanó
kerek, vörös pötty
jelzi nekem:
üzenetem jött.
***
Valaki már
megnézte képem,
bejelölte,
elküldte "néked",
***
hogy csodáljad
szerénységemet.
De most várok,
nem lesik képemet.
***
Talán baj van,
múlnak a percek,
semmilyen hír,
elhagytak engem.
***
Új jelölés
nincs láthatáron,
nincsen semmim
nincsen barátom!
***
Nincsen élet,
nincsen semmi más,
én sem vagyok,
meghalt a világ!
3 hozzászólás
Kedves Oratus!
Ilyen a mai fiatalok sorsa. Ülnek a gép előtt és barátkoznak, vagy éppen maga a gép a barát.
Sanyarú sors, s Te ezt nagyon jól érezteted velünk, s szépen versbe szedted.
Nekem tetszik, és az aktualitás is találó!
Üdvözlettel
Ida
🙂 Jópofa! Én egyre több embertől hallom, hogy csömöre van már az egész profilos-online közösségi életből. Talán van remény…
Üdv: Kalina
🙂 Hát igen! Már kicsit kezd unalmassá válni az egész. Természetesen nem vagyok ellene, hiszen van amikor jót tesz az ilyen kapcsolattartás. Azonban a neten keresztül fenntartott kapcsolatok nem sokáig virágoznak. Főleg ezek a bejelöllek, hogy több ismerősöm legyen-félék. Mindenesetre mindkettőtöknek köszönöm, hogy elolvastátok!
Köszönettel: Oratus