Én vagyok a tintapaca
bejuthatok mindenhova
átfolyok a gomblyukadon
lila lényem neked adom.
Én vagyok a tintapaca
emlékeid nagyatlasza
ferdén felfúrt ember-képek
épek, szépek, tovább lépek.
Én vagyok a tintapaca
abszurd mintás mintaruha
rejtegetett buta titok
veled együtt hova jutok?
Én vagyok a tintapaca
szégyenednek pillanata
ne akard, hogy vége legyen
foltot hagyok életeden.
13 hozzászólás
….:):)hát igen:):)a paca az paca…..doratea…szépen rímel,ritmikusan:):)…üdv…
Köszönöm, doratea!
azért vigyázz a pacákkal 🙂
Üdvözlettel
W
…:):)hála istennek!!!…a cerka nem pacáz:):):):)…ötletes a téma:):)üdv…
Köszöhnöm, doratea!
A cerka valóban nem pacáz 🙂 Azt hiszem… 🙂
W
Kedves Weiland!
Olyan a versed, akár egy játékos kis mondóka! Olvastatja magát:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm, kedves Borostyán. Játékos, de azért komoly dolgok vannak abban a pacában… Vigyázz vele!
szeretettel
W
Kedves Weiland!
Csak csatlkaozni tudok az előttem szólókhoz! Nagyon kedves kis vers!
Legyen kellemes napod!!
Kedves fanofgd!
Neked is legyen tintapaca-mentes, szép napod 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdvözlettel
W
Jujj, nagyon jó a versed, kis könnyed; egyszerű olvasni, de van mögöttes tartalma… 🙂 Gratulálok!
Köszönöm, kedves Sziszi!
Aki akarja, úgyis meglátja a lényeget… Mint ahogy Te is! Tartsuk nyitva a szemünket!
Szeretettel
W
Hogy te milyen jól írsz!!! zseniális!
Üdv.: Phoenix
Kedves Phoenix!
Nagyon jól esik hozzászólásod. A zseniálistól messze vagyok, de nagyon köszönöm a dícséretet. Igyekszem "felnőni" szavaidhoz.
Ja, és kíváncsivá tettél, novelláidat el fogom olvasni!
Üdv
W
Köszönöm. Remélem tetszenek majd 🙂
Üdv.: Phoenix