Nyárvégi napsütés lágyan simogat,
egybekél két szerető selyemlélek,
ahogy az idő közeledik, félek
vársz-e most rám az öreg tölgyfa alatt.
Indulok, szemem fénye mellettem jő
karja biztonságot, szeretet ád,
s ahogy óvatosan lépdelek hozzád,
messzire száll minden, nincs tér és idő.
S a boldog szavakat repíti a szél,
a Tisza vize is csak nekünk zenél,
halk muzsika fonja át örök eskünk.
Nyugalom és a mérhetetlen béke,
költözött be most mindkettőnk szívébe,
mosolyvirág nyílott, ahová léptünk.
2 hozzászólás
Már korábban is olvastam ezt a szép szonettet, csak akkor még nem értettem…
de tudod, ott a nyírfák hegyén, azok a pici sárgahasú cinkék csicseregték, hogy: Zsu férjhez ment! én meg ott hallgatóztam a nyírfák alatt, s most már értem ezt a szép szonettet.
Sok boldogságot kívánok Neked!
Sok-sok szeretettel!
Ida
Nagyon szépen köszönöm drága Ida !
Ölelésem : Zsu