Éj leplébe csillámfolyó, apró, suttogó,
Csordogáló gondolat cseppek úsznak.
Színes felhők ontják őket, s a hortyogó
Népekből csak engem tartanak túsznak.
Nincs mit vesztenem, kiáltom bátortalan,
Az eszmének, melyért büszkén kiállok.
Oh, de csak elmémben ülök hangtalan,
És nem hallja senki ha idebenn kiáltok.
Csillagok vesszőkosarát fonja körém a Hold,
Óv az ürességtől, mely rémít, hisz végtelen.
S a hang mely lelkemig ért, rajt mégis áthatolt,
Szeretet volt benne, pára, nem szikár félelem!
Meg kell mentenem a világot, hasít az érzelem.
Nem menthet meg a világ, vakít a fájdalom.
Minek kezdjem el, ha vissza nem kérhetem?
Miért ne kezdjem el, hisz tán visszakaphatom?
Bányai Bence, 2023
1 hozzászólás
“Minek kezdjem el, ha vissza nem kérhetem?
Miért ne kezdjem el, hisz tán visszakaphatom?”
Tegyem, ne tegyem, van értelmes, nincs értelme. Jól érződik soraidon a bizonytalanság. Felmerülnek a cselekvés gondolatai, de még nem fogantak meg valósággá.
Szeretettel: Rita