pálcika ember,
ami számít,
be van színezve.
Ahogy tanul
túlzó a gúny,
s a háttér is
meglapul.
Mikor már
feleded a rajzot,
akkortájt
szűkül az ábránd.
De, ne feledd az ajtót,
ahol egy gyermek
mindig rád vár.
Tiszta tekintet
pálcika ember,
ami számít,
be van színezve.
1 hozzászólás
Szia, Andi!
Tudom, nem szereted a tömjénezést, ezért visszafogom magam. De azt el kell fogadnod kritikaként, hogy ez a vers remekmű. Ez ma a második, ami szinte mellbe vág a magas színvonalon, mesteri könnyedséggel tálalt mélységével. Ez most a kedvencek kedvence lett nálam az alkotásaid közül.
Üdv: Laca 🙂