Bárhogy is próbálom, nem tudom tagadni,
Győzködöm magam, de nem tudok hazudni,
Az igazságot mindig is el kell mondani.
Azt, hogy a kisbabát nem a gólya hozza,
Hogy a férfit nem mindig a benső vonzza,
Hogy az embert a szakítás meg nem kínozza.
Hogy a szerelem egy bonyolult gépezet,
Hogy az álom az nem valóság – képzelet,
Hogy a nagy csalódás is bárkivel megeshet.
Hogy ki áldoz, annak nem mindig jut siker,
Hanem nyakába szakad még nagyobb teher,
S, hogy nem mindig igaz, hogy aki mer, az nyer.
Az igazságot nem könnyű megérteni,
Megérteni, s mind azt el is fogadni,
Ha nem is akarod – sajnos – meg kell próbálni.
Hazugság, hogy mi volt, az nem lehet jelen,
Hogy a kedves dolog szerencsés véletlen,
Nagy hazugság, hogy teljesen rajtad áll minden.
Hazugság, hogy mindig a tanár a tanár,
Hazugság, hogy jóból mindenkinek kijár,
Hazugság, hogy minden kulcs minden ajtót kitár.
Hazugság, hogy minden ember lesz egyszer vén,
Hogy mindent megtalálunk a dolgok mélyén,
Hazugság? Hogy már várnak ránk utunk végén?
Hazugsággal keressük a barátságot,
Hazugságból építünk egy jobb világot,
Ámde benne, megtaláljuk a boldogságot?
8 hozzászólás
Mindhárom versed elolvastam, a nagybetűs ÉLETről szólnak. “Tudod az élet súlya, Tudod a világ gondja…” Nekem nagyon tetszettek.Nem vagy Te egy kicsit fiatal ehhez a világlátáshoz?
Nem lehet fiatalnak lenni akarmihez is. Az is hazugsag, hogy a fajdalom korkimelo. Tenyleg jok a versek… de sajnos szamomra sem kiabrandito mar egyik sorod sem… (a helytelen irasert bocs, de par betuvek kevesebb betu van a billentyuzeten)
szerintem túlságosan elkeseredett vagy korodhoz képest (ezt én írok, aki csak 1évvel vok nálad idősebb)…különben én is sokat írtam ilyenekről, világot akartam váltani vele, de ez így nem nagyon megy (később rájöttem), inkább a kis, apró, finom dolgokra figyelj, az érzelmeidre…a szépre, a szélre, érezd az életed…az én verseim sem túl pozitívak, de törexem…még vlmi: ha már használsz rímeket, akkor legyenek is jók a rímek és ne sántikáljanak, mert az nagyon kellemetlen, amikor a ritmus és a rímhiba kivágja az embert a versből, én most ennél ezt éreztem…lehet, h írnék még, de most mennem kell…
további jó munkát!
Sok fontos dolgot fogalmaztál meg ebben a versben! És nem értek egyet a többiekel, szerintem sokkal jobb, ha beismered, hogy ezek a dolgok léteznek, és hiába fordítod el a fejed, attól még ott lesznek. Jó, hogy szembenézel velük.
Egyetértek Mimózával…jobb a dolgokkal szembenézni…hisz minden ember tisztában van ezekkel…de hazudnak magunkan is sokszor, hogy ez nem létezik..pedig igen! A hazugság sajnos szinte mindenhol jelen van…sajnos:((
És szerintem nem korral mérhető, hogy ki mikor jön rá ezekre a dolgokra..mert minden ember más és más..más időben érheti nagy tragédia…fájdalom…csalódás…stb. ami kifordítja belülről…önmagából!
Még egy apróság: AmigoH-nak igaza van a rímekkel kapcsolatban, de kitartást, biztos jobban is fog majd menni! További sok sikert!
Ui:Bocsi, ha néhol kicsit zavarosan fogalmaztam:)
Üdv.:lkata 🙂
Tetszik a versed, látok benne fantáziét és egyszer nagyon szeretném előadni, vagy előadva hallani. Érett rá. Gratulálok!
Lehet, hogy fiatal voltal amikor irtad, de ez ugyan mit von le a versed ertekeböl? Semmit. Sok kerdes, utkereses, s a hetköznapok szomoru vilaga jön at verseden, ami sokszor megcsapja az embert.
Gratulalok az irasodhoz,
H.
Kedves Titusz!
Nekem a versed nagyon tetszik. Fiatalságod ellenére komoly dolgokon elmélkedsz.
aki ezt elmondaná, nagyon jól hangzanának. Másként is nagyon jó, a rímek is jók,
tartalom, egyenesen remek.
Kedvem van hozzá, hogy az előző verseidet is megismerjem.
Csak ennyit javasolok rajta megváltoztatni, azt is csak azért, mert a mondat végéhez, ahol
kérdőjel van, ahhoz jobban illenék: Az utolsó mondatról, sorról van szó:
"Benne, megtaláljuk-e a boldogságot?
Szeretettel gratulálok:
Kata