Titkok

Ti szörnyű titkoknak tudói vajha
megnyitnátok előttem szelencétek,
– s ha kibírná is csontom és a vérem -,
hogy a titkok titkát én is láthassam…

Titkos fiókok féltve őrzött kincsét,
ős, nagytudású papok írásait,
grál őrző lovag arcának ráncait,
ha látnám valaha, tán túl sem élném…

Ó nem a Tudást szeretném én, dehogy,
csak egy kis port a ládáról, hogy tudjam.
Csak egy kis fényt a szent grálról, hogy lássam.
Csak egy szót az Istentől, hogy halljam…