Titkon erre vártunk

Akácillat szállong
mint egy édes sóhaj.
Lebukik napunk is
illedelmes bókkal.

Május éjszakái
eljöttetek újra.
Sötétben bókoló
orgonákba bújva.

Reánk veti árnyát
bodza sötét bokra.
Eperfa bólogat,
gyümölcsét ledobva.

Rebben a denevér,
verdes suta szárnya.
A földre vetődik
bukdácsoló árnya.

Mozdul a levegő,
sóhaj száll az éjben,
Emlékek érkeznek
illatozó szélben.

Mert a május éjek,
szerelemről szólnak.
Mintha most történne,
avagy tegnap… holnap…

Ilyenkor a szívünk
újra ifjan szeret.
Május éjszakákon
jobban csillog szemed.

Titkon erre vártunk
egész évben végig.
Hogy most megtaláljuk
szívünket, a régit…

Feltámad az emlék,
illatok tengerén.
Új mese vár reánk
arról szól, te meg én…