Nem csókolhatsz meg soha, mert nem leszek benne a csókban;
Az érintésed nem adhatod, s nem suttoghatod, jól van!
Szemembe ugyan nézhetsz, de nem láthatsz benne semmit,
Mert a titkokat a soha el nem sírt könnyek rejtik.
És hiába sejted, tudod, nem kérdezhetsz tőlem,
Nem kérdezheted meg, ki volt ő, abban a távoli időben.
A neve hallgatás, lénye csak a szívemben élhet,
De te nem láthatod sehol, nincsenek róla képek.
Nincsenek levelek, nincsen tőle semmi,
Talán ő sem létezett, a történet csak ennyi:
Talán nem volt semmi több, egy keserű-szép álom,
Talán én sem létezek, talán csak halálom…