szombatra tettük a vasárnapot
minden mindennel összefügg
tyúkhúsleves a galuskával
hab a tortával
hangulatom a fröccsel
fokozza bennem a legeket
az elnapolt gondolatokat
aztán újra padlón vagyok
a tegnappal ami félbe-
szakadt akkor
amikor megjöttél
az illatod maradt utánad
és néhány papír zsebkendő
cserébe kaptam tíz kiló
mosolyt elég lesz
a következő szombatig
ha nem
felhívlak telefonon
15 hozzászólás
Kedves Mesako!
Tetszett, hogy a versben ránk zúdítottál mindent, gyorsan, amit gondolsz pont a gondolat sebességével. A cím is találó, remélem, hogy nem egy olyan történet, amely a valóságon alapul, mert akkor szomorú események érhettek. Érdekes, hogy vidám és szomorú is a vers egyben. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
A "történet" valós, az Élet rendje szerint alakul, amivel nehezen tudok lépést tartani. A hangulatváltásokat is nagyon jól érzékeled.
Köszönöm szépen gondoltaidat.
Szeretettel
Emese
Szia Emese!
Átérzem ezt a versedet. Szerintem, az első rész egészen jól sikerült, a zárással nem vagyok kibékülve… miért kell bele az a telefonos dolog? Vagy ha kell is, akkor valahogy másként, nem tiszta, hogy minek a cseréjében kaptad a súlyos mosolyt, az illatért, zsebkendőért, hisz arról írsz előtte. Szóval, szerintem a végét át kéne kicsit gondolnod.
Különben meg tetszik:)
Szeretettel: Évi
Szia Évi!
Nem abban egyeztünk meg, hogy nem kell mindent kimondani?:-)
"az illatod maradt utánad
és néhány papír zsebkendő"
"cserébe": annak fejében, hogy elment, s hogy ne búsuljak, ne itassam az egereket, "cserébe kaptam a mosolyt", a pozitív energiát, amiből eléldegélek a következő találkozásig.
"telefonos dolog", azáltal töltekezünk, kommunikálunk…
/ lehet, hogy majd még beleásom magamat:-) /
Köszi!
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Tetszett a versed, a hangulatváltások valódiak, a reménykedés életszerű. Ha jól beosztod, talán tényleg elég lesz a tíz kiló mosoly.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Elég régecske műveljük a spórolási TanFolyamot…..hátha ebben is remekelünk 🙂
Köszönöm szépen gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Munkádat olvasva, elgondolkodtam az írásjelnélküliségen. A papírzsebkendő ugyanis egy szó. Lehet, hogy felsorolást olvastam nálad? Általában jól érzem magam a gondolataid között. Komoly hiányosságom, hogy ideges leszek, ha valamit nem értek. Nevezetesen: mi szükség van arra, hogy szavakat indokolatlanul elválasszunk, és úgy vigyük át a következő sorba? (félbe-szakadt) Máshol is láttam nálad és természetesen a kortárs költőinknél is. Nem adtam még föl a reményt, s várom, hogy egyszer valaki elmagyarázza zavarodott fejemnek itt a vaskalap alatt, hogy mi szükség van erre, s akkor talán nem fogom mosolyognivaló modernkedésnek tartani.
A fentiekből nehéz lehet kihámozni, hogy tetszett a munkád, pedig így van. 🙂
Gratulálok. a
Válaszomat szintén meg-megszaggatva küldöm el, mint csipetkét a levesben, mert folyamatosan kitessékel a nem tudom, hogy mi…:-D
A bizonyos összetett szavak elválasztása indokolt, nyomatékosítom a nyavalygásaimat. Fontos viszont, hogy ugyanazt az érzést tükrözze.
Valamelyik "Lyukas órában" Lackfi János arra hívta fel a figyelmet -nem szó szerinti idézet -, hogy a költészetben sok minden lehetséges.:-)
Flaubert szerint: "…a művészetben nem kell félni a túlzásoktól…". Nem kortárs, de francia.
Van amikor a haikunál is használok "szótörést", úgy hogy értelmes szóval kezdődjék a következő sor is. Pl.:
suhan a tavasz
kimért lépésekkel le-
fele úton vár
és lehet ezt variálni is:
tavasz suhan ki-
mért nagy lépésekkel le-
fele úton jár
……..érdekes, ezekben a haikukban is a "felét" feleztem meg a szónak.
Antonius,
/toporzékolok, újra kidobódtam/
akkor már ketten várakozunk arra, hogy valaki elmagyarázza, hogy mi a pláné abban, hogy a szóról lefejtjük a ragot, és átküldjük a következő sor elejére.
Pl.:
üveg-
ben bor pihen
?
Lehet, hogy a ragok, jelek ingázása sem kortárs manőver?
Mióta kutatom rá a választ, de mióta!
Jó fórumtéma lehetne, mert itt a " tíz kiló mosoly" között elveszhet a tanonc.
"szombatra tettük a vasárnapot"
Innentől kezdve szépen érzékelteted a hangulatváltozásokat. Jól jön a több kiló mosoly, ha nem elég, ott a telefon… tehát mindig ott a remény…
Szépe a versed, olyan emberi…
Szeretettel
Ida
"tehát mindig ott a remény…" Hál' Istennek!
Köszönöm gondolataidat, kedves Ida.
Szeretettel
Emese
Mi is maradt ki?
Ja, igen, a papírzsebkendő: felsorolás.
Köszönöm az olvasást, az érdeklődést, és remélem választ kapunk a ragok átcsúsztatására:-)
Szeretettel
Emese