Megáldom esővel, fénnyel,
S a talaj, melybe magvaik hullatják,
Lészen ágya új nemzedékeknek.
Nőni fognak majd az ég felé,
S az ember, ki uralni fogja bölcsen,
Mérhetetlen kinccsel bővelkedik,
Részesedve sok szép örömökben.
Madarak, vadak s mi szemnek gyönyörű
Lakásra bőven lel e nagy közösségben…–
Az Úr, e tettét midőn tökélyre vitte,
A helyet megáldotta, s erdőnek nevezte.
6 hozzászólás
Kedves Katika!
Gyönyörködöm a versedben, már másodszor is elolvastam. Olyan mint egy imádság.
Csak az a baj, hogy a mai emberek már nem becsülik meg az Úrnak e mérhetetlenül nagy ajándékát, s igyekeznek elpusztítani, ami a vesztünket okozza.
Szeretettel: Kata
Kedves virágének!
Igaza van Katának.Mai embernek csak az számit, ami készpénzt hoz a házhoz. Én azonban nem az egyes embereket okolom ez miatt. A mai világban nehéz az egyenes úton menni, pláne ha gyerekeik éheznek. Ez egy olyan konfliktus, az egyenes út, vagy a természet törvénye, a család eltartása, mindenféleképpen, ez olyan amalyet csak az erős karakterú ember tud megtalálni. A versed azonban számomra egyedűlien szép, nekem nagyon tetszik a formája, és a mondanivalója is.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A bölcsesség hiánya már ott kezdődik, hogy nem bölcsen gazdálkodunk a ránk bizott Földdel és összes kincseivel. Az eredendő bűne az emberiségnek a telhetetlenség, amelyet a kígyó ültetett be az ember lelkébe. Ebből következik az elszegényedés, amely aztán a szakadék felé húzza a világ emberiségének nagy részét. Köszönöm véleményedet!
Katalin
Drága Kata! Így van, épp ezért írtam az erdő teremtéséről. Az ember abban a pillanatban, hogy megkívánta a tiltott gyümölcsöt, el kezdett okoskodni. És az okoskodás következménye lett, hogy kitiltották őt a paradicsomból. attól kezdve elidult a lejtőn lefelé. Örülök, hoghy tetszett a vers. Katalin
Nagyon tetszik!Szinte érződik az illata:)!
Köszönöm, Netharcoska!