tökéletes letisztultság karcolódik
az üvegre,
a lustán siető tömegbe bámulok
mélán,
elkerülhetetlen, látom, el kell
menni a végletekig,
csak nézem ahogy a színes
bizalom-szilánkok
az asztalomon hevernek,
nem lesz belőlük
vár
se erős falú, se gyenge
és én nem leszek
királylány,
aki a várban vár,
kétfelé szakad a szívem, és
mindkét félen ugrál
valaki
az egyik eddig reszketve
csókolta szívemről a bizalmat,
kapott és adott
de most visszalopta, én meg
erősszakkal
veszem vissza;
a másik mindent megért
volna,
ha nem kacagja ki az erőfeszítést
és nem burkolózik saját
jól kitalált,
erőből összevarrt,
elutasítás-lepedőjébe, és nem
zár
kulcsra minden ajtót.
tökéletes letisztultság.
akkor most talán
nincs
tovább.
3 hozzászólás
Sajnos pont az nem tetszik benne, amit te valszeg a lényegének szántál: a “tökéletes letisztultság” kifejezés. Nem tudom, de annyira…, annyira nem illik ide. Talán… nem is tudom, …olyan túl trendi, túl divatos, túl elhasznált. A végén még csak-csak elmegy, de a címben és a kezdőmondatban…! Szerintem agyoncsapja az amúgy nagyszerű verset. Bocs. Poppy
Kedves Poppy,
hidd el, a negatív kritikát ugyanannyira becsülöm, mint a pozitívat. Igen, valóban ez volna a lényeg, a tökéletes letisztultság, ez az az érzés, ami ihlette a verset, így természetes, hogy központi szerepet kapott maga a kifejezés is. Sajnálom, hogy nem tetszik, de egyszerűen ezt érzem – így ezt írom.
Köszönöm a véleményed!
üdv: banyamacs
Kedves macsi!:)
Tökéletesen jó versike, ki(le)tisztult érzelmek sokasága, a felismerés mindkét helyzetben nyilvánvaló. Ezt érezted, s jól átadtad. Nekem nagyon tetszett! a cím is:)
Gratulálok!:)