tökmag vagyok semmi egyéb
korcs fa amin nem nő levél
cintányér ragadt kezembe
vagyok cirkusz házmestere
lobbanékony természetem
megcsúszik a végtelenen
fűrészporos porondomon
műsor közben gondolkodom
komédiás az egész föld
arra hajlik amerre dől
eső veri szél cibálja
elferdül a mimikája
tejbe áztatom a múltat
mák közé porcukor hullhat
gyarló világ gyarló élet
el sem hiszem hogy még élek
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Én igen, és köszönöm soraidat.
Szeretettel: Szabolcs
Értem Eferesz. Köszönöm!
Kedves Edit!
Ebben a végtelen világban, talán még a tökmagnál is kisebbek vagyunk. (Csak kevesen érzik ezt)
Keserűséggel, csöppnyi szarkazmussal átitatott versed hangulata magával ragadott.
Szeretettel: Vox
Ölellek Zsuzsa!
Kedves Edit!
Ez igen!
Bizonyos humorral nézel szembe a ´
gyarló világgal!
Egy nagyon sokatmondó írás,füszerezve,ahogy
említettem is humorral,egykis szarkazmussal!
A cím csoda jó!
,,,csak olvasgatom a sorokat és mindig jobban
felderítenek az amúgy ´életkomoly´dolgok!
Köszönöm az élményt!
Gratulálok,nagyon jó alkotás!
Szép napot:sailor
Köszönöm Sailor!