Álltunk az ég alatt,
s mintha súlyát éreznénk,
egymásra néztünk.
A csönd szertefolyása
láthatatlan ujjakat
tapasztott forró torkainkra,
csak a pillantásunk suttogott.
Bárcsak belekapaszkodhatnánk
az égbe! Bárcsak magával vinne
valaki! De csak mi voltunk ketten.
S itt vagyunk azóta is. Még
mindig egymást nézzük
és suttognak szemeink.
A csöndet hangzavar
futotta be, s most együtt furcsa,
érthetetlen elegyként
táncolnak körül és ráncigálnak,
mint a dölyfös októberi szél.
Ne higgy nekik! Csak suttogj
a szemeddel, a hangodra vágynak.
Ha megszólalsz, eggyé olvadsz
velük. Emlékszel? Álltunk
az ég alatt, egymásra néztünk
és nem vitt magával senki.
Fogd a kezem, mert a szél
egyre erősebb.
Tölcsérben
By black eagle
9 hozzászólás
Kedves Laca!
Rég óta várom, hogy ismét olvashassak valamit tőled. Örülök, hogy ismét köztünk vagy.
Elöljáróban, megjegyzem, hogy nem szeretem a szabad verseket, mert én a rímeknek vagyok a híve.
Tudom, ennek is lehet üteme, dallama, érzem is ezt az írásodban.
Nagyon szép megfogalmazás: "suttogtak a szemeik"
Ezt el is tudom képzelni, mert ha a szerelmesek egymásra néznek akkor értik a másik pillantásában lévő üzenetet. Mivel más ezt nem érti, neki olyan mintha suttognának.
Örömmel olvastam a vers alakban írt prózádat.
Üdvözlettel: János
Kedves Sas! Szállongó röptöd íve újra közénk hozott, aminek nagyon örülök! Legyen vers, vagy próza, mindig szívesen olvasok Tőled! Barátsággal: én
Szia Laca! Kedves black eagle!
Már sokadszorra olvasom a versedet, valami okosat szeretnék mondani, de nem jön a nyelvemre semmi!
Azt hiszem, ez valami varázslat!
Elégedj meg ennyivel!
A szememmel és ujjbegyemmel mondtam.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Laca!
Ez igen, mostanság jobbnál jobb verseket olvasok.
🙂
Köszönöm szépen. Remélem ezzel mindenki így van, mert megérdemeljük.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves János, Bödön, Ildikó és Szabolcs!
Örömömre szolgál, hogy meglátogattatok és, hogy szívesen láttok viszont. Mennyivel jobb ezt tapasztalni, mint azt, hogy "ez már megint itt van?" :):)
Én is örülök nektek, szeretem ezt a jó kis csapatot. Igyekszem most egy darabig rendszeresen lenni, és beleadni a részemet a közösbe.
Köszönöm a jelzéseket, nem tagadom, jól esnek. :):)
Szeretettel, tisztelettel és barátsággal: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Bevallom, hogy a szabad verselést nehéz megítélnem, mert nem erősségem, viszont azt éreztem, hogy gondolataiddal elvittél.
Olyan világba kalauzoltál, ahol bármi lehetséges.
Ez a "bármi" maga az élet. 🙂
A záró két sorod csodaszép. Olyan, amiért érdemes élni, aztán írni is, jó sokat. 🙂
Élj, írj! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Laca!
Régen nem voltál, hiányoltalak!
Szerintem ez a szabad vers, szép költemény a szerelemről, ami nem múlik el nyomtalanul.
Szeretettel gratulálok: Ica
Júj ezt nagyon magamra vettem.
Látod nem szük az a cipő s nem vakított még meg ez a világ.
Kedves Kankalin, Ica és Andi!
Örömmel olvastam gondolataitokat, öröm számomra, hogy egy kis időt szántatok erre a kis versre – még ha szabad vers is 🙂 – ebben a rohanó világban. A személyes vonatkozású gondolatokat különösképp üdvözlöm. Örömmel láttalak titeket. 🙂
Szeretettel, tisztelettel és barátsággal: Laca 🙂