Mondd, tőled távol hogy lehetnék,
mint réten szálló tarka lepkék
röptét dicsérő nyári napfény,
úgy lebbensz te könnyen, lengén.
Tőled messze hogy futhatnék,
mondd meg kérlek meddig jutnék
emlékeddel meg-megállva,
térdre rogyva föld porába…
Mondd, tőled távol hogy lehetnék,
mint réten szálló tarka lepkék
röptét dicsérő nyári napfény,
úgy lebbensz te könnyen, lengén.
Tőled messze hogy futhatnék,
mondd meg kérlek meddig jutnék
emlékeddel meg-megállva,
térdre rogyva föld porába…
5 hozzászólás
Na ne mondd, hogy mostanában nem sújt le rád az ihlet!
Ez nagyon szép, főleg a befejezése, tetszett, nagyon !
Üdv! Hanga
A versed egy szó, egy gyönyörű dallam! – SZERELEM!- bezengi minden sorát.És ha Csak az emlék maradna, néha megálnánk, a térdünkre rogyva a föld porába…Inkább legyen örök!
Szeretettel:Kriszti
"úgy lebbensz te könnyen, lengén"
a vers is nagyon könnyed, lenge
remek 🙂
Kedves Leslie!
Remek vers szerintem. A tartalma és a ritmusa is nagyon jó. Gratulálok!
Ági
Szívbemarkoló. (üdv áe)