Tollamhoz

Gyere firkancsom, írjunk,
ne tollszárkodj üres lapok alatt,
nem alszunk mi téli álmot,
a nap pedig fogy, elszalad.

Ne félj, most nem szorítlak,
nem vetünk sorokat igazságról,
inkább csak rólad mesélünk,
sorsomban elgörbült társról.

Papírnak is nyűg, ha vésik,
de olykor egy gondolat átszakad,
aforizmák, égi prizmák,
toll alatt míg szántanak.

Sokszor megtréfál az élet,
fejből fújod már összes vicceit,
import hozott madeinből,
én meg szobámban ráglak itt.

Velem aztán jól kifogtad,
Hawaiira együtt soha nem megyünk,
aranyfényben nem ragyoghatsz,
létért kell együtt küzdenünk.

Bánt, hogy néha félre doblak,
bocsásd meg ostoba szeszélyemet,
de rád senki sem taposhat,
a sír minket együtt temet.