Töprengő

Nézek a nagy semmibe, elmerengek azon,
mivégre hordozom a lét súlyát vállamon?
Miért jöttem ordítva erre a világra?
S miért ragaszkodom az élethez?….Hiába,

csak gondolkodom, válasz a messzi szírteken
vagy talán egy apró tengerszem mélyén pihen.
De lehet, vak vagyok és itt ül az ágyamon,
néz és közben bölcsen mosolyog,…remélem titkon

megsegít, levelet küld, lámpát gyújt vagy csak int.
Nem hagy kétségek között töprengeni megint:
– mi lesz, ha eljön az utolsó óra perce?
S föntről jön majd a kérdés?- 'akarsz még maradni?'
…hát persze!