Villámok remegnek a szempillámon,
Lehunyom, valami lángol.
Vörös óriás kapkod utánad, te csillagkezű,
Mert nagyon kívánlak.
———————————————
Gondolkodó elemk fekszenek mellettem,
Sok barátot látnak, de igazt egyet sem.
Ez néha fáj nagyon, és most hagyom,
hogy elöntsön a fájdalom.
——————————————–
Éberen csillogok,
az erkélyről hullnak a csillagok,
lassan én is utánuk hullok.
Hogy elérjelek.
——————————————–
És most hiányzol. Jobban,
mint mikor gyöngyhulláskor a könnyem koppan
szétmálló leheleteden.
Nagyon, nagyon szép vagy, nekem…
3 hozzászólás
Az első töredék erotikus. Beengedtél a szobádba egy pillanatra. Formailag kicsit olyan, hogy akarok is rímet, meg nem is. Ezért ilyen szempontból sántikál.
A második rész a legsnasszabb megfogalmazást, képeket, szókapcsolatokat illetőe, viszont itt jobb a forma, mint az előzőnél. Itt el van döntve. Remélem, csak gépelési hiba az elemk és az igazt (bár az utóbbi még rendben is lenne, ha a ritmust nem vennénk figyelembe).
Utánuk hullok, hogy elérjelek. Ez a legjobb rész a harmadikban. A lefelé irányítottsága a jó. Itt a formában nincs semmi zavaró.
A negyedik részben van a Töredékek legszebb képe: mikor gyöngyhulláskor…leheleteden. Nagyon szép, szépen leíró. Talán ez a rész a legjobban megérintő, így még jó is, hogy utolsónak tetted. A forma itt is rendben.
További sikeres alkotást! Hajrá! 🙂
Mind a 4 különböző időben született, más okokból… semmi logika nem volt abban hogy hogy rakjam egymás után… azt hiszem mind1ik egy smsnyi helyet foglal 🙂 és így következtek sorban… Nem igazán figyelek a rímekre meg a ritmus az én életem ritmusa, nem túl tökéletes. Ahogy én sem.:) Köszi az értékelést!
Ez igazán gyönyörű!
Üdv: Gergő