…parányi kis egységekbe, morféma
részekbe bújtunk. Néma korséma
rajzol körül, mintha masé maketten
állnánk: töredezett líra. Ma ketten
lélegzünk szaggatottan, mert nincsenek
sarkok, ahová bújjunk. Incseleg
néhány füstös beugró, de nem hagyom
magam. Ötszögű odú kell, pentagon
alakkal, hogy éjjel megszámolhassam
a sarkokat, ha félek. Távol, lassan
üvegbe öntött festményekből dombok
bújnak elő, olajzölden. Ha mondok
valami központozatlan és zagyva
varázsigét, szóljál. Marad széthagyva
a hangalak, mert széttagolni félek:
szinte járatot rágna, mint a féreg.
5 hozzászólás
Töretlenül sodort magával e vers!
Szeretem a tört sorú versszakokat, pláne ilyen elmélkedést!
Gratula!
Szia!
Tetszik a versed!
Szeretettel: Rozália
Kedves Andrea!
Nagyon élvezem ezeket a a verseket, én nem is tudtam a pontos elnevezését. Talán törött sorú versnek – kell nevezni?, ahogyan Fél-X is írta?
Én mindig úgy olvasom, hogy mintha nekem kellene kiállnom és elszavalnom-elmondanom közönség előtt. Persze ehhez hozzájárul a precíz helyesírás is, mert mindig ott vannak az írásjelek, ahol azoknak a helye van.
Ez a versed is remek.
Szeretettel: Kata
Egyszerűen elkápráztatnak a soráthajlásokkal tarkított írásaid. Nem tudok többet betelni velük. Ezt már virtuson is írtam. Végre ismét megtaláltam enjabement-királynőt :))
Üdv:
hb.
Kedves Andi!
Nagy rajongód vagyok. Ez a versed is nagyon ötletes, jól játszol a szavakkal. Különösen tetszik az incseleg:)) Ezt még nem hallottam, de nagyon kifejező.
Remélem, nem sértelek meg egy apró megjegyzéssel: a 8. sorban kicsit túlmagyarázottnak érzem az "ötszögű odút pentagon alakkal".
Ezzel együtt nagyon jó vers. Még valami nagyon megragadott: ahogyan az ablakon át látott képet megfogalmazod: mint üvegbe öntött festményekből előbújó olajzöld dombokat.